Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)

2003-04-01 / 2. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 2. sz. 2003. 51-55. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest A fogkopás korszerű nevezéktana DR. FEJÉRDY PÁL A hazai fogorvosi gyakorlat a kiváltó októl függetlenül a fogkopásra általában egyetlen megjelölést használ: abrasiónak nevezi. A szerző célja, hogy összefoglalja és jellemezze a fogállományvesztés - nem cariologiai jellegű - etiológiai té­nyezők, klinikai megjelenés és tünetek alapján elkülöníthető (attritio, abrasio, erosio) típusait. A differenciálás kritériuma­inak ismerete, a diagnosztikai elkülönítés fontos a fogorvosok számára, mert az etiológiai faktorok kiküszöbölése alapve­tő jelentőségű a megfelelő és tartós kezelési eredmény eléréséhez. Másrészről a megközelítően pontos ismeretek azért is fontosak, mert a fogorvos jelentős szerepet játszhat általános betegségek diagnosztizálásában, előfordulhat ugyanis, hogy a korai tünetek a fogorvosi rendelőben kerülnek felismerésre. A kiváltó okok megszüntetése mellett ilyenkor szük­ség van más orvosi szakterületek tevékenységére is a fogállományvesztés hatékony kezeléséhez, progressziójának megállításához. Kulcsszavak: fogkopás, fogállományvesztés, attritio, abrasio, erosio A hazai fogorvosi gyakorlat a kiváltó októl függetlenül a fogkopásra általában egyetlen megjelölést használ: abrasiónak nevezi. Napjainkban a mindennapi szóhasz­nálatban „abradált” fogazatról beszélünk az occlusiós felszíneken látható fiziológiás vagy pathológiás fogko­pás, többnyire attritio esetében is. Bár az utóbbi évek magyar nyelvű, fogkopással foglalkozó irodalmának többsége már a legújabb, nemzetközileg is elfogadott meghatározások szerint használja a nómenklatúrát, hozzájárulhatnak ehhez a gyakorlatban tapasztalható terminológiai zavarhoz a korábbi szakirodalomban talál­ható megfogalmazások is. Az abrasio fogalma mint a fogak élettani kopása már Preiswerk Gusztáv 1904-ben megjelent - Árkövy Jó­zsefnek ajánlott -, A stomatológia tankönyve és atlasza című könyvének [21 ] „A kemény fogállományok szerzett defektusai” című fejezetében is felmerült, mely jelenség „... esetleg oly nagyfokúvá lehet, hogy kezelést igényel...”. Utal arra is, hogy a fogkopás következtében „...a dentin lecsupaszodásával fájdalmak léphetnek föl... Egyenesen tűrhetetlenné válik az állapot, ha a fog­bél izgatására fogbéllob keletkezik.” Ugyanezen fejezet­ben külön említi az elsősorban a fognyaki területen ész­lelhető „ék alakú defektusok”-at, melyeket usur, erosio, denudatio nevekkel jelöl. Ezek okaként mechanikai té­nyezőket (fogpor és fogkefe vízszintes dörzsölésének hatása) ír le, kialakulásukhoz olyan folyamatok kapcso­lódását tartja szükségesnek, melyek a „fog szerves alapanyagát - a dentoidint - oldják vagy kevesbítik; az Érkezett: 2003. január 30. Elfogadva: 2003.március 20. alapanyag ezen csökkenésével a mészsók összefüggé­süket elvesztik és mechanikus úton kiesnek”. A folyamat kialakulásában a savhatást teljes mértékben kizárták. A fejezet harmadik részében a szerző a fogak labiális (buccalis) és rágófelszínén keletkező zománcdefektuso­kat említi, melyeket „nem eléggé ismeretes okokból származó kopásokénak tart. Boros (1961) [3] a fogon keletkező, helyi tényezők ál­tal okozott anyaghiányokat két nagy csoportra osztja: az egyik csoport a fogak kopása, melyet abrasiónak nevez. Leírása szerint az incisalis vagy rágófelszíneken az in­tenzív rágás következtében létrejövő, vagy a kontakt­pontoknál kialakuló abrasio fiziológiás jelenség. A fog­kopás másik fajtáját pathológiás abrasióként írja le, melynél a kopás a fogakon valamely idegen test huza­mos dörzsölő hatása folytán jön létre. Ide sorolja pl. a varrónők, cipészek metszőfogainak élén keletkező tű, il­letve szeg okozta, vagy a pipások fogazatán a pipa csu­tora által okozott fogkopást. Az anyaghiányok másik nagy csoportjába a fog kimaródását sorolja, melyet nem fiziológiás kopás vagy szuvasodás következtében létre­jövő erosi óként ír le. A fogak buccalis részén, a fognyak­nak megfelelő ék alakú hiányt az erosio különleges for­májának tartja, melynek okaként felveti a kemény fogke­fe túlzott használatát, valamint a zománc mechanikus behatással szembeni veleszületetten, vagy „a pofamiri­gyek savanyú vegyhatása által okozott" kisebb ellenál­ló képességét. Balogh, Huszár és Sugár [1] szerint „A maradék fogazat túlterhelésének következménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom