Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 1. sz. 2003. 25-28. Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum Fogorvostudományi Szak Konzerváló Fogászati és Parodontológiai Tanszék Korszerű sínezési eljárások a fogászatban I. DR. VÁLYI PÉTER, DR. GORZÓ ISTVÁN A történelmi Ókor óta törekvés a meggyengült fogak rögzítése. Az ötvenes évektől kezdve alkalmaztak ma is használatos anyagokat a fenti célra. Az igazi áttörést a savmaratásos technika, a korszerű kompozitok és az ezek megerősítésére használt anyagok elterjedése jelentette. Közleményükben a szerzők a szálerősítésű kompozitok sínezéshez való felhasználását mutatják be az irodalomban közölt adatok és a saját tapasztalataik alapján. Bemutatják a szálerősítésű kompozit gyártmányok tulajdonságait, illetve azok felhasználhatóságát. Javaslatot tesznek a különböző terméktípusok alkalmazására a fogak sínezéséhez, ortodonciai retenciós kezeléshez, traumát szenvedett fogak ellátásához valamint ideiglenes és hosszú távú ideiglenes fogpótlás készítéséhez. Kulcsszavak: szálerősítésű kompozit, direkt restauráció, sínezés, orthodonciai retenciós kezelés, fogpótlás Történeti áttekintés Régi törekvés a fogászatban a valamilyen okból meggyengült, mozgó, esetleg luxált, szubluxált fog rögzítése. Etruszk kori ásatási leletek (Kr. e. Vili—Kr. u. I. század) is tanúskodnak arról, hogy drótligatúrákat, aranygyűrűket használtak fogak rögzítésére [6], Az 1700-as évektől kezdődően többen, így Fauchard (18. század), Litch (19. század), Ottolengui (1889) is próbálkoztak különböző sínezési eljárások alkalmazásával [8, 21,25, 35]. Századunk ötvenes éveitől jelentek meg a ma is használatos anyagok felhasználásával (varróselyem, akrilátok, rozsdamentes acéldrót, fogszabályozó gyűrűk, ívek, amalgám) készült fogrögzítési eljárásokról szóló közlemények [1,4, 7,12, 16,18, 20, 24, 30]. Ezek a rögzítések több-kevesebb kompromisszum árán feleltek meg a sínekkel kapcsolatos követelményeknek. Az igazi áttörést a savmaratásos technika alkalmazása és a korszerű kompozíciós tömőanyagok használata jelentette a hetvenes évek elején [27], Az adhezív technika bevezetése a fogak rögzítésében Rochette (1973) nevéhez fűződik, aki indirekt eljárással készített, perforált fémöntvényt ragasztott az alsó frontfogak lingvális felszínére [27]. Későbbiekben különböző, fémből készült anyagokkal megerősített, illetve önállóan alkalmazott kompozíciós tömőanyagból készített sínek alkalmazása terjedt el [15, 28], amelyek mechanikai, esztétikai, fonációs szempontból előrelépést jelentettek, de nem feleltek meg teljesen a sínekkel szemben támasztott követelményeknek. Komoly problémát jelent ezen sínek esetében a törés, amely javítható, de a reparáció következményeként növekszik annak mérete, aminek következtében gátolja a tisztíthatóságot, fonációs, okklúziós és esztétikai problémát okoz [32], A fejlődés következő jelentős állomását a nyolcvanas évektől a kompozitok megerősítésére használt különböző anyagok alkalmazása jelentette [9, 13, 14, 19, 29, 34], Nylon, kevlár, szénszál, polyészter, üvegszálak által erősített - esetleg fémcsapokkal kombinált - kompozitsínek terjedtek el [2, 5, 9,13,14,17,19,22, 23, 29, 31,33, 34], Sokkal jobbak eme sínek esztétikai, mechanikai tulajdonságai, kevesebb a velük kapcsolatos komplikáció, és hosszabb az élettartamuk, ezek mellett nem okoznak pulpakárosodást és okklúziós problémákat [9, 10, 11, 14,29]. A szálerősítésű kompozitok fejlődésével nemcsak a fogorvosi kezelés során készített direkt restaurációkat, hanem fogtechnikus által előállított végleges, indirekt fogműveket is alkalmazhatunk. Sínezés indikációs területei Korunkban széles körben alkalmazunk fixációs eljárásokat a fogászatban. A sínezésre szükség van egyrészt a mobilis fogak rögzítése miatt, másrészt a fogak szabályozását követően, a recidiva megakadályozása céljából. A fogak mobilitásának oka a parodontális rostok minőségi (pl. okklúziós trauma következtében) vagy a fogágy mennyiségi (parodontitis következtében elpusztult fogágy) változása, ennek következtében a mozgathatóság lehet reverzibilis vagy irreverzibilis. A sínezés indikációja szerint szükség lehet rövid ideig funkcionáló, hosszú ideig vagy véglegesen tartó rögzítésre. A rögzítés időtartama alapján ideiglenes (napok, hetek), szemipermanens (hónapok, évek) és végleges síneket különböztetünk meg [26], Érkezett: 2003. január 6. Elfogadva: 2003. január 27.
