Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-10-01 / 5. szám
194 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 5. sz. 2003. szövődményekről, a dohányzás és alkoholfogyasztási szokásokról. Ezután klinikai vizsgálat következett, mely során a szájüreg átvizsgálását és a nyaki régiók bimanuális tapintását végeztük. Rögzítettük a talált nyálkahártya-elváltozásokat, a precancerosisokat, a klinikailag benignusnak, illetve malignusnak ítélt szövetszaporulatokat. A szükséges esetekben a kontrollt, a kezelés időpontját és helyét egyeztettük. Eredmények Eredményeinket az 1-3. táblázat tartalmazza. Ezek szerint a talált elváltozásokat három csoportba soroltuk: a) gyulladásos elváltozások (cheilitis, glossitis), b) jóindulatú szövetszaporulatok, c) precancerosus elváltozások (leukoplakia, erythroplakia). 1. táblázat I Az elváltozások típusai és nemek szerinti megoszlása diabetes mellitusban (1. és 2. típus DM) N=200 (69 férfi és 131 nő) Elváltozás Férfi Nő Ossz. % Cheilitis, glossitis 18 40 58 29% Jóindulatú daganat 8 21 29 14,5% Leukoplakia 5 7 12 6% Erythroplakia 1 3 4 2% Összesen 32 71 103 51,5% 2. táblázat Elváltozások a 2. típusú diabetes mellitusban N=118 (40 férfi és 78 nő) Elváltozás Férfi Nő Ossz. % Cheilitis, glossitis 12 25 37 31,3% Jóindulatú daganat 6 14 20 16,9% Leukoplakia 4 7 11 9,3% Erythroplakia-2 2 1,7% Összesen 22 48 70 59,2% 3. táblázat Elváltozások az 1. típusú diabetes mellitusban N=82 (29 férfi és 53 nő) Elváltozás Férfi Nő Ossz. % Cheilitis, glossitis 6 15 21 25,6% Jóindulatú daganat 2 7 9 10,9% Leukoplakia 1-1 1,2% Erythroplakia 1 1 2 2,4% Összesen 10 23 33 40,2% A diabeteses betegek 51,5%-nál találtunk valamilyen szájüregi elváltozást. Mindkét diabetes típusban a leggyakrabbak a gyulladások, ezt követik a jóindulatú daga natok, majd a rákelőző állapotok. A 2. típusú diabetesben magasabb a gyulladásos (31,3%), a jóindulatú (16,9%) és a precancerosus (11%; elváltozások aránya is, mint az 1. típusú DM-ban. A vizsgált cukorbetegek 15%-a dohányzik, 23% abbahagyta. Az 1. DM csoportban 12%-a dohányos, 21% abbahagyta. A 2 DM csoportban 16,9% dohányzik 24,5% abbahagyta. Figyelemre méltó, hogy a 2. típusú DM csoportbar 11% a leukoplakiások aránya. Közöttük az aktív dohányosok száma 38%, leszokott 32%, tehát 70% dohányzik vagy dohányzott. A dohányzó cukorbetegek között 16,6%-ban találtunk precancerosus és 13,3%-ban benignus daganatos elváltozást. Megbeszélés Magyarországon 1962 és 2000 között kilenc stomatoonkológiai szűrővizsgálatról van tudomásunk [2, 3, 5, 6, 11] (4. táblázat). Saját vizsgálatainkban a jóindulatú daganatos elváltozások előfordulási gyakorisága sokkal nagyobb, mint más szerzőknél. Dombi találta a legtöbb benignus elváltozást 3,74% ami lényegesen alacsonyabb, mint a cukorbetegek körében talált 14,5% (1. típusú DM-ban 10,9%, 2. típusú DM-ban 16,9%). Felmerül a kérdés, hogy mi okozhatja ezt a nagy különbséget? Mi jóindulatú daganatnak diagnosztizáltunk minden 3 mm, vagy annál nagyobb átmérőjű szövetszaporulatot. Klinikailag ezek az elváltozások fibroma, haemangioma, lipoma és granuloma fissuratum. Feltételezhető, hogy a többi szerző nem volt ennyire „szigorú”, és csak nagyobb elváltozásokat sorolt ebbe a kategóriába. Másrészt az is lehet, hogy a cukorbetegség mint anyagcserezavar hajlamosító tényező. A leukoplakia, erytrhroplakia előfordulási gyakorisága anyagunkban az 1. típusú DM-ban 3,6%, a 2. típusú DM- ban 11%. Ez utóbbi érték lényegesen magasabb, mint más szerzők eredményei, kivéve Szabó ésmtsaiét [11], akik a veszélyeztetett populáció (hajléktalanok) körében 14,33%-ban találtak precancerosus elváltozásokat. A leukolpakia diabeteses betegekre vonatkozó előfordulási gyakoriságáról Albrecht [ 1, 2] vizsgálatain kívül nem találtunk adatot a számunkra hozzáférhető irodalomban. Albrecht a diabetesesek között 6,2%-ban talált leukoplákiát, a mi vizsgálatainkban ez az érték 8% a leukoplakiat és erythroplakiat együttvéve. Ha csak a leukoplakia arányát vizsgáljuk, ez 6% anyagunkban, ami egyezik Albrecht eredményével. Az erythroplakia gyakorisága azonban figyelemre méltó, mert a 16 precancerosus laesioból 4 erythroplakia, ami a 200 vizsgált cukorbeteg vonatkozásában 2%-os előfordulást jelent. Ez lényegesen magasabb, mint az irodalomban talált 0,1%-os gyakoriság. Ez annál is fontosabb, mert ismert tény, hogy az erythroplakia a leukoplakiánál sok-
