Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
166 FOGORVOSI SZEMLE 96. évf. 4. sz. 2003. 76, 77, 79], másrészt a különböző növekedési faktorok szabályozzák [71, 74]. Az oszteoblasztok a továbbiakban a csontmátrixhoz szükséges anyagok kiválasztásában (kollagén, glikoproteinek, ásványi anyagok) vesznek részt és további differenciálódással oszteocitákká alakulva beépülnek a képződő új szövetbe. Az oszteoklasztok a monocyta-makrofág rendszerhez tartozó sejtek, melyek a lebontás-építés folyamatban a lebontásért felelősek, működésüket szintén humorális faktorok szabályozzák [15, 44, 45, 58, 65, 72, 80]. Az oszteoblasztok által termelt kötőszövetes mátrix (oszteoid) fokozatosan elmeszesedik, és a kezdeti éretlen (hullámos) csontszerkezet érett (lemezes) szerkezetűvé alakul [11, 68]. Ez a csontosodási mód leginkább a dezmális csontosodáshoz hasonló. (A csontképződés során megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos csontképződést. Ez utóbbi csoportba tartozik a chondrális (porcos telepből kiinduló) és a dezmális (kötőszövetes telepből kiinduló) csontképződés [69]). A csontpótlás során számunkra az éretlen csontszerkezet kialakulásáig lezajló folyamatok a legfontosabbak, mert ekkor dől el, hogy az adott területen milyen szövet fog kialakulni. Az éretlen csontszövet további szerkezeti átalakulásai megfelelnek a szervezetben egyébként is folyamatosan működő csontátépülési mechanizmusoknak [22, 41], A remodelling értékelése A különböző graft anyagok csontos átépülését klinikai, radiológiai és szövettani módszerekkel lehet értékelni [24, 28,31,33,67,68,75], A csontpótlás eredményességének klinikai értékelése során figyelembe kell venni az új csont teherbíró képességét, funkcionális értékét és sok más tényezőt. Klinikai módszerekkel a remodelling folyamatára (a képződött új csont minőségére) vonatkozó információkat csak közvetett módon nyerhetünk, csupán a behelyezett csontpótló felszívódásának és szervülésének arányát vizsgálhatjuk. A csontosodás mértékének objektív megítélésére egyik lehetőség a parodontális defektusok feltöltését követően gingivális tapadásveszteség mérése, amiből következtetni lehet a csontrezorpció mértékére [37, 42, 56, 84], A radiológiai értékelés alatt a maxillofaciális területen elsősorban az ortopántomogramm (OP) és Computertomogramm (CT) felvételek kiértékelését értjük. Különösen a különböző síkokban elkészített 2 dimenziós CT-leképezések és az ezekből számítógép segítségével előállított 3 dimenziós imágók nyújtanak segítséget a szervülés megítélésében [24,52, 68, 75]. Ezekkel a módszerekkel vizsgálható a képződött új csont szerkezete [51,52], a pótolt terület és a saját csont denzitásának (sugárelnyelő képességének) különbsége [8, 54, 63,75, 77], Ily módon már a képződő szövet minőségére vonatkozó információkat is nyerhetünk. Radiológiai volumetriás módszerekkel meglehetősen pontosan felmérhető a graft átalakulásának folyamata [18, 50, 51, 52], Izotópos vizsgálatokkal a szervülés folyamatát lehet vizsgálni, az izotóp dúsulás mértékét a saját csontban való dúsuláshoz viszonyítva a remodelling folyamata is nyomon követhető [4, 27], A szövettani értékelés egyik lehetséges módja a hagyományos módon készített metszetek különböző festésekkel végzett vizsgálata. A festési eljárásokkal a sejtes (sejtmag, citoplazma, organellumok) és szöveti struktúrák (kollagénrostok, lerakodott mészsók), valamint a megmaradt csontpótló anyagrészecskék válnak láthatóvá. A sejtalkotó-részek festődéséből a sejt funkciójára és aktivitására lehet következtetni, az egyes szöveti struktúrák jelenléte a kialakuló új szövet minőségére utal [13, 14, 20, 21, 26, 40, 48, 53, 60, 62], A metszetek vizsgálatát fénymikroszkóppal, vagy elektron mikroszkóppal végezhetjük [39], Az átépülés további megítélését a hisztomorfometriás vizsgálat teszi lehetővé. Ezzel a módszerrel számszerűsíthető a szövetmintában a lágy-, a keményszövet és a megmaradt csontpótló aránya, az oszteoid mennyisége és az egyes sejtféleségek (oszteoblaszt, oszteoklaszt) „sűrűsége”, ami a csontátépülés intenzitását jelzi [10, 34, 49, 64, 68]. Megbeszélés Az arckoponya csonthiányainak feltöltésére számos lehetőség adott. Jelenleg a legjobb eredményt a sajátcsont-transzplantátum alkalmazásával tudjuk elérni. A saját csont felhasználása hátrányokkal is jár (második műtéti terület a beteget érő megterheléssel, szövődmény lehetőségekkel). A kutatások ezért az idegen (xenogén, alloplasztikus) csontpótló anyagokkal elért eredmények javítását, fejlesztését célozzák (teljes mértékben átépülő szintetikus anyagok, pl.: tiszta fázisú ß-trikälcium foszfátok kifejlesztése, növekedési faktorok: platelet-rich plasma alkalmazása), illetve más elven alapuló csontképzés lehetőségeit keresik (bone morphogenetic protein, oszteodisztrakció). A különböző módszerekkel elért eredmények értékelése és összehasonlítása nem könnyű feladat, mert a csont átépülés időben elhúzódó folyamatára csak „pillanatfelvételek” sorozatának áttekintésével tudunk következtetni. Az értékelés során az egyik legfőbb kritérium, hogy a felhasznált anyag helyét idővel saját csontszövet vegye át. A remodelling befejeződéséről akkor beszélhetünk, ha a feltöltött területen idegen anyag már nem mutatható ki. A Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján különféle indikációval való felhasználás kapcsán számos csontpótló anyag klinikai, radiológiai és szövettani értékelését végeztük és végezzük, melynek során számos eredményt értünk el [21, 24, 49, 66, 67, 68, 74], Irodalom 1. Albrektsson T: In vivo studies of bone grafts. The possibility of vascular anastomoses in healing bone. Acta Orthop Scand 1980: 51: 9-17. 2. Albrektsson T: Repair of bone grafts. A vital microscopic and histological investigation in the rabbit. Scand J Plast Reconstr Surg 1980:14:1-12.
