Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 4. sz. 2003. 163 az összidő ráfordítást a fogászati beavatkozás időigényéhez képest (p<0.05), ugyanakkor a betegek az időnövekedést nem érzékelik, az összidőt a valóságosnál lényegesen kevesebbnek érzik (p<0.05), sőt valamivel rövidebbnek érzik még a kizárólag fogászati beavatkozással töltött időnél is (a különbség itt matematikailag nem szignifikáns). Az 1. ábrán feltüntettünk minden olyan időparamétert, amely szignifikánsan (p<0.05) korrelált az időérzék-1. ábra Az időérzékvesztés mértékével szignifikánsan korreláló időparaméterek (Pearson korreláció; p<0.05; n=20) 0,57 Raport Szorongás Táj Dehipnózis Beteg által oldás imaginatio II. fázis érzékelt idő vesztéssel. Mint látható kizárólag olyan paraméterekről van szó, amelyek a hipnózis technikai kivitelezéséből adódnak, és függetlenek a fogászati paraméterektől. Az egyetlen kivétel ez alól a beteg által érzékelt (össz)idő. Ha azonban a 2. ábrán külön megnézzük, hogy ez utóbbi paraméter milyen más időparaméterekkel korrelál szignifikánsan (p<0.05), akkor újból kizárólag olyanokat találunk, amelyek a hipnózis technikai kivitelezéséből, és nem a fogászati beavatkozásból adódnak (2. ábra). 2. ábra A beteg által érzékelt idővel szignifikánsan korreláló időparaméterek (Pearson korreláció; p<0.05; n=20) 0,64 0,52 0,53 0,51 Raport Előkészítés Szorongás Hipnózis technika oldás idő igénye összesen Megbeszélés Méréseink azt mutatják, hogy a hipnózis alkalmazása jelentősen növeli a beavatkozások idejét. Ugyanakkor ezt az időnövekedést a beteg nem érzékeli, így az a megélés szintjén csak az orvos és az asszisztencia számára jelent megterhelést. Ugyancsak fontos észrevenni, hogy az időérzékvesztés teljesen függetlennek látszik a hipnózisban elvégzett fogászati beavatkozás hosszától, sőt a hipnózis teljes hosszától is. Az időérzékvesztés kizárólag a hipnózis technikai kivitelezésére szánt idővel korrelált, mégpedig negatívan, vagyis olyan módon, hogy minél gyorsabban lehetett egyegy lépést az adott betegnél kivitelezni, annál valószínűbb volt, hogy növekszik a páciens időérzékvesztése. Tehát úgy tűnik, hogy az időérzékvesztés kialakulásában az adott konkrét helyzet interperszonális jelenségei, a beteg lelki értelemben vett „megragadása” a döntő faktor. Emellett fontos megjegyezni, hogy a tájimaginatio ez alól a szabályszerűség alól kivételt jelent, mivel a kialakítására szánt idő a többi paraméterrel ellentétben pozitív korrelációt mutatott az időérzékvesztéssel (2. ábra). Ez arra utal, hogy a hipnotikus táj kidolgozottsága ugyancsak fontos faktora az időérzékvesztés kialakulásának, vagyis a „képzeletbeli táj” minél élménygazdagabb kialakítására a hipnotizőrnek érdemes némi többletidőt fordítania. Vizsgálati eredményeink ismertetésekor nem tértünk ki az időérzékvesztés olyan paraméterekkel való összefüggéseire, mint az életkor, a nem, a fogászati szorongás, a hipnózis fogékonyság vagy a fogászati beavatkozás típusa. Ennek oka az, hogy e faktorok esetében ebben a vizsgálatban nem találtunk szignifikáns eltérést. Ugyanakkor az esetszámból adódóan ez nem is lenne várható, így az említett faktorok tekintetében további, nagyobb esetszámú vizsgálatokra lesz szükség. Irodalom 1. Alberth M, Gál N, Nemes J, Töviskes M, Máth J: 12-14 éves gyermekek „fogászati félelmének és szorongásának” hatása a fogazat állapotának alakulására. Fogorv Szle 2002; 95:113-117. 2. Corah Nl: Development of a dental anxiety scale. J Dent Res 1969; 48: 596. 3. Dyer Cs, Kurtz Rm, Strube MJ: Filled versus empty intervals in prospective hypnotic time estimation with a real-simulator design. Am J Clin Hypn 1999; 41: 303-315. 4. Fábián TK: Fogászati hipnózis. Alkalmazási lehetőségek, perspektívák. Magyar Fogorvos 1995; 4: 8-9. 5. Fábián TK: Hipnózis a fogászatban II. Amnézia, analgézia, időérzékvesztés: spontán pszichés jelenségek fogászati hipnóziskezelések kapcsán. Fogorv Szle 1995; 88: 237-242. 6. Fábián TK: A szorongás mint dinamikai tényező a fogászati hipnózisban. Fogorv Szle 1996; 89: 153-157. 7. Fábián TK, Fábián G: Stress of Life, Stress of Death: Anxiety in Dentistry from the Viewpoint of Hypnotherapy. Ann NY Acad Sei 1998; 851:495-500. 8. Fábián TK, Kelemen P, Fábián G: A Dental Anxiety Scale („Fogászati szorongásskála”) hazai bevezetése. Magyar populáción végzett szorongás-epidemiológiai vizsgálatok. Fogorv Szle 1998; 91: 43-52. 9. Kelemen P, Vértes G: A hipnózis alkalmazása a sztomatológiában. Fogorv Szle 1997; 90: 107-111.
