Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 4. sz. 2003. 155-159. Semmelweis Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest Az áttörésükben visszamaradt fogak előtörését akadályozó tényezők (Esetismertetés) DR. GYULAI GAÁL SZABOLCS, DR. JOÓB-FANCSALY ÁRPÁD, DR. HRUSZTICS AMINETT, DR. PATAK Y LEVENTE, DR.SZÜCS ATTILA Az áttörésükben visszamaradt fogak problémája napi feladatot jelent a szájsebészek számára, de ennek okát a fogazat és az állcsontok fejlettsége közötti különbséggel magyarázhatjuk. A szerzők hat eset bemutatásával szeretnék felhívni a kollégák figyelmét a fejlődési anomáliákból származó áttörési akadályokra. Céljuk az volt, hogy rávilágítsanak olyan lehetőségekre is, amikor nem anatómiai okokból, hanem fejlődési rendellenességekből származó áttörési akadályokkal szembesülünk. Kulcsszavak: áttörésükben visszamaradt fogak, fejlődési rendellenességek, impactio, retencio Bevezetés A hazai fogászati nómenklatúrának új kifejezése az „áttörésében visszamaradt fogak” megnevezés. Azokat a maradó fogakat jelöli, amelyek a fogazat fejlődése során nem helyezkednek be a fogívbe, és a helyzetükből adódóan különböző fogászati problémákat okoznak [2], Az eddigi gyakorlatban e kifejezéseket - német és angol irodalomból átvéve - impactio és retenció szakkifejezéssekkel illeték. Impaction a fogak áttörésének akadályozottságát értjük, melynek hátterében általában valamilyen anatómiai ok áll, míg a retenció esetében a fog „nem mutat hajlandóságot” az erupcióra. Az esetek többségében mindkettőnek oka a fogazat és az állcsont fejlettsége közötti különbség, amely sok esetben nem teszi lehetővé az ideális fogazat kialakulását [2, 3, 4, 5, 7, 8, 9, 10]. Klinikai meggondolás alapján a kétféle kifejezés helyett, inkább az áttörésben visszamaradt eInevezést javasoljuk. A visszamaradás fokától függően részlegesen áttört vagy teljesen visszamaradt fogakról beszélhetünk. Az áttörésben visszamaradt fogak helyzetüktől függően lehetnek típusosak, számfeletti típusos és atípusos fogak. Leggyakrabban a bölcsességfogak, szemfogak, kisőrlők és néha a felső nagymetsző fogaknak akadályozott az előtörése [2, 3, 7, 8]. Tapasztalataink szerint az áttörésükben visszamaradt fogak sok problémát, panaszt okoznak a betegeknek, és gyakran kérik az eltávolításukat fogszabályozó tevékenység során is. Orthodonciai kezelések során a fogszabályzást végző kollégák sűrűbben fedeznek fel fogazati áttörési anomáliákat, és utalják betegüket szájsebészeti osztályokra. A fogak áttörését különböző okok akadályozhatják [1,2,3, 4, 7, 8], Leggyakoribb oka: a nem megfelelő terjedelmű fogív, a helyhiány. Az alsó állcsont esetében a bölcsességfogaknak nincs elég helyük a mandibula felhágó ága és az utolsó őrlőfog között előtörni, ezért azok az előttük lévő fognak dőlnek vagy beékelődnek a mandibula felhágó ágában. Ricketts szerint [6] a lakosság felénél a bölcsességfogakat el kell távolítani a harmincadik életév előtt, mert az állkapocscsont involuciója miatt kevés a hely. Ennek következtében számtalan problémát okozhatnak a kezelő orvosnak (pericoronitis, caries, parodontológiai gyulladás, szomszédos fogak gyökérfelszívódása, arcfájdalom) [1,2, 3,4, 8,9,10]. Hasonlóak lehetnek a felső bölcsességfogak által okozott panaszok is. Felső szemfogak áttörési hiányosságát leggyakrabban a fog eruptiós hajlamának hiánya vagy a túl hosszú eruptiós út okozza. Anomáliákat okozhat még a kóros elváltozások vagy rendellenességek (follicularis cysta, perzisztáló tejfog, rendellenes fogcsíra-helyzet) [2, 3, 4, 5, 7, 8, 10]. Ennek a közleménynek az ötletét az adta, hogy az utóbbi időben klinikánkon megszaporodtak az olyan esetek, ahol nem a „jól megszokott” anatómiai okokból történő eruptiós akadállyal szembesültünk, hanem ritkaságszámba menő kóros elváltozások, vagy rendellenességek akadályozták a fogak előtörését. Ezeknek az eseteknek a változatossága és az utóbbi időben észlelt gyakoriságuk miatt éreztük úgy, hogy a kollégák számára is érdekes lehet eseteink bemutatása. Érkezett: 2003. február 5. Elfogadva: 2003. április 23.
