Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)

2003-08-01 / 4. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 4. sz. 2003.149-154. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Fogpótlástani Klinika, Budapest Az önálló fogorvosképzés kezdetei a budapesti egyetemen DR. KÓBOR ANDRÁS 1952 szeptemberében indult meg az önálló fogorvosképzés a budapesti egyetemen. A korábbi - általános orvosi dip­loma megszerzését követő - szakképzés jelentkezők hiányában megszűnt, noha a kiterjesztett társadalombiztosítás miatt a fogorvosok iránti igény jelentősen megnőtt. Az akkori idők hivatalos szakmai fórumát jelentő Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Fogorvos Szakcsoportjában 1951- től felerősödött a probléma megoldásának igénye. Több javaslat közül az egyetemen belüli fogorvosi fakultás létesíté­sének gondolata került elfogadásra. Szakmai okok miatt ezt acélt az 1951-ben alapított Budapesti Orvostudományi Egyetemen lehetett megvalósítani. A fo­gorvosképzés reformjáról intézkedő rendelet 1952 májusában jelent meg. Az új típusú fogorvosképzés első évfolyama a Stomatológiai Klinikán kezdte meg tanulmányait. A curriculum és a tan­rend kialakításában valamint megvalósításában ezen klinika munkatársai vettek részt. Kulcsszavak: fogorvoshiány, Fogorvos Szakcsoport, önálló fakultás, képzés reformja Ötven éve annak, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetemen 1952 szeptemberében, megindult a régi fogszakorvosképzéstől merőben eltérő, önálló, független fogorvosképzés. Addig a fogszakorvosi képesítés elny­eréséhez általános orvosi diploma szükségeltetett, ame­lynek megszerzését követte a történelmi korszakonként változó idejű - hat hónaptól a három évig terjedő - sza­ktanfolyam elvégzése. Az önálló fogorvosképzés megindulásának előzmé­nyei egészen 1945-ig nyúlnak vissza. A II. világháborút követően részben az emigráció, részben a véráldozatok következményeként a magyar fogorvosok száma jelentősen lecsökkent, ugyanakkor az orvosok közül egyre kevesebben jelentkeztek fogszak­orvosképzésre, 1951-ben a jelentkezők száma a nullá­ra csökkent. Az okokat egyrészt a képzési idő hosszúságában, másrészt a szakma társadalmi presztízsének csökke­nésében kereshetjük. Nem elhanyagolható szempont, hogy ekkor még szakvizsga nélkül is lehetett fogorvosi gyakorlatot folytatni. A politikai rendszer 1948-as átalakulását követően a szocialista államrendszer fokozatosan kiterjesztette a térítésmentes fogászati ellátást, előbb a nagyipari mun­kásságra, majd a szövetkezeti parasztságra is. Közel egy évtized múlva a következőket írta erről Balogh Károly: „A háborús évek okozta személyi veszteségek, majd pedig a fogorvosképzésnek 1948 és 52 közötti időben bekövetkezett csaknem teljes szünetelése, nem utolsó sorban pedig a fogászati ellátás fokozatos kiterjesztése olyan helyzetet teremtett, hogy ezen az úton már nem volt biztosítható a szükséges számú fogorvos képzése. Az orvosi tanulmányokkal egybekapcsolt fogorvoskép­zéshez megkívánt 9 év túlságosan hosszú, az állam és a hallgató számára is költséges ahhoz, hogy alapul szol­gáljon fogorvos képzésünknek.”[1] A szakorvos-utánpótlás megoldását célzó különböző javaslatok - mint a szakképzés idejének lerövidítése, a szakorvos-jelöltek számának erőteljes növelése, ameri­kai és szovjet mintájú, négyéves főiskolai szintű képzés bevezetése - még a fogorvosokat is megosztották. A parttalan és meddő viták befejezéséhez döntő lökést adott az a szigorúan bizalmas, alig 16 példány­ban, 1950 júliusában az állampárt megbízásából készí­tett tervezet, mely az orvosképzés reformjával foglalko­zott, s amely többek között az orvosképzés tananyagá­nak erőteljes csökkentését tűzte ki célul [2], „A tananyagot a bizottság a legszükségesebbre csök­kentette. Kisebb tárgyakat más főtárgyakba olvasztott be (pl.: tüdőgyógyászat) [...] Ugyanaz a helyzet a fogá­szattal, mely a sebészet keretében kap helyet" - írta a jelentés. A fogorvosok vezető tisztségviselői belátva a koráb­bi elképzelések tarthatatlanságát, félve a szakmai szín­vonal csökkenésétől, valamint vezető szerepük elvesz­tésétől a fogorvosképzés egyetemen belüli megtartása mellett határoztak. Érkezett: 2003. február 19. Elfogadva: 2003. június 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom