Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-06-01 / 3. szám
j22 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 3. sz. 2003. ményeiből tartotta, melynek alapján 1978-ban az orvostudomány doktora lett. Az utóbbi években inkább a magyar fogorvos-történettel foglalkozott, s ebben a tárgykörben publikált. Schranz Dénes orvosdoktori oklevelet 1928-ban szerzett, de már 1925-től dolgozik a Budapesti Kórbonctani Intézetben, majd 27-től a Törvényszéki Orvostani Intézetben, s csak 1938-tól a Stomatológiai Klinikán. 1944-ben megjelent a Törvényszékistomatológiac. monográfiája, melyről későbbi közleményében a következőket írja: „E könyv megjelenésével hazánkban is önálló polgárjogot nyert a törvényszéki fogászat - a mai elnevezés szerint: igazságügyi fogorvostan”. 1948-ban magántanári képesítést nyert igazságügyi fogorvostanból. A fenti monográfia egyes fejezetei már kapcsolódnak a fogászati paleopatológiai kutatásaihoz is, mint az életkor meghatározás, személyazonosság meghatározása sztomatológiai és genetikai vonatkozásban, valamint a szájképletek postmortalis változásai. Fogászati genetikai kutatásaihoz szintén jó alapot szolgáltattak a koponya és paleo-fogazati vizsgálatok. A sztomatológia e két fontos határterületéről, az igazságügyi fogorvostanról és az orális genetikáról Schranz az 1994. évi Árkövy emlékelőadáson számolt be, amikor a hallgatóság a következőket is megtudhatta: „A teljesség kedvéért megemlítem, hogy volt még egy harmadik határterület is, amelyben azonban nem önállóan, hanem Huszár Györggyel munkaközösségben dolgoztunk múzeumokban az 1945-/50-es években: a fogászati paleopathológia, a paleopathológiának stomatológiai ága. Egy negyedik határterület pedig, amit Balogh Károllyal, Molnár Lászlóval és ugyancsak Huszár Györggyel közösen műveltünk, a gerostomatológia. Német könyvünk, a Gerostomatologie 1962-ben jelent meg.” A fogászati paleopatológiai vizsgálatok fő irányai Schranz munkásságában a már említett fogszuvasodási vizsgálatok mellett többek között a személyazonosság megállapítása fogászati lelet alapján (1953), az őskori ember fogbetegségei (1954, 1955, 1962 Huszár Györggyel), a fogágy megbetegedéseinek vizsgálata őskőkori leletek gipszöntvényei alapján (1962), fogkopások vizsgálata (1967), valamint III. Béla csontmaradványainak vizsgálata fogászati szempontból, ugyancsak gipszöntvény tanulmányozása alapján (1988). Az utóbbi években Schranz professzor leginkább a fogászati genetika kérdéseivel foglalkozott, melyről megjelent összefoglaló monográfiája is (1991). Irodalom 1. Huszár György és Schranz Dénes paleostomatológiai tárgyú bibliográfiájának együttes ismertetését a közös közlemények nagy száma indokolja: 2. Huszár Gy: Az Árpádkori magyarság fogazata. Máthé Dénes emlékkönyv. Atheneum, Budapest, 1945; 77-81. 3. Huszár Gy: A torus palatinus morfológiája és fogászati jelentősége. Fogorv Szle 1951 ; 44:65-71, 108-116. 4. Huszár Gy: Ergebnisse der paleostomatologischen Untersuchungen im Lichte der Ernährungskunde. 7. Int Vitalstoffkonvent, 1961, Aachen, Ringbuch 67. 5. Huszár Gy: Die spätmittelalterliche Bevölkerung von Fonyód. Paleostomatologie. Anthrop Hungt 963; 6:158-162. 6. Huszár Gy: Die Konsistenz der Ernährung und Kariesfrequenz. Vitalstoffe- Zivilisationskrankheiten 1965; 10:207. 7. Huszár Gy: A magyar fogászat története. Orvostört Könyvtár kiadv, Budapest, 1965/a. 8. Huszár Gy: Medizingeographische Aspecte der Zahnkaries. Geogr Med Hung 1966; 0:25-30. 9. Huszár Gy: Zahnkrankheiten im Lichte der medizinischen Geographie. Vitalstoffe-Zivilisationskrankheiten, 1967; 12:10-11. 10. Huszár Gy: Karies und Zahnabnützung. Vitalstoffe-Zivilisationskrankheiten, 1968; 12:16. 11. Huszár Gy: A lekopott fogak új rendszerű osztályozása. Fogorv Szle 1969; 62:293-300. 12. Huszár Gy: Milchgebissabnützung einst und jetzt. Protectio Vitae 1972;17:213-214. 13. Huszár Gy: A tejfogak kopása. Fogorv Szle 1974/a; 67:1-5. 14. Huszár Gy: Abrasio dentium fiatal korban. Anthrop Közi 1974/b; 18:97-103. 15. Huszár Gy: A fogkopás vizsgálatának újabb módszerei és ezek alapján végzett összehasonlító értékelések eredményei. Akadémiai Doktori Ért tézisei, Budapest, 1976. 16. Huszár Gy, Schranz D: A fogszuvasodás elterjedése a Dunántúlon az újabb kőkortól az újkorig. Fogorv Szle 1952; 45:171-182, 200-206, 233-243, 272-279. 17. Huszár Gy, Schranz D: A foglekopás statisztikai értékelése csontmaradványokon. X. Árkövy Vándorgyűlés, 1954; Abstract 5. 18. Molnár L, Huszár Gy: A nemi különbség jelentősége a stomatológiában. Fogorv Szle 1953; 46:133-141. 19. Schranz D: A személyazonosság megállapítása a fogászati lelet alapján. Fogorv Szle 1953; 46:225-231. 20. Schranz D: Zahnbetterkrankungen der längsvergangenen Zeit. Z Morph Anthrop 1962; 52:347-354. 21. Schranz D: Abnützung des Gebisses des fossilen und rezenten Menschen un die Bedeutung des Kauens in der stomatologischen Prophylaxe. Acta Med Hung 1967; 24:89-92. 22. Schranz D: III. Béla csontmaradványainak vizsgálata fogászati szempontból. Fogorv Szle 1988; 81:103—109. 23. Schranz D: A stomatologia két határterülete: Az igazságügyi fogorvostan és az orális genetika. Fogorv Szle 1994; 87:285-288. 24. Schranz D, Huszár Gy: Az őskori ember fogbetegségei. Fogorv Szle 1954; 47:218-226. 25. Schranz D, Huszár Gy: Die Paleopathologie des prähistorischen Menschen in Ungarn. Ösf ZStomatol 1955; 52:247-258. 26. Schranz D, Huszár Gy: Die Kinderzahnkaries der Vergangenheit in Ungarn. Őst Z Stomatol 1958; 55:587-594. 27. Schranz D, Huszár Gy: Caries findings on prehistoric human dentitions from Hungary. Zschr Morph Anthrop 1962; 52:141-154. 28. Sziráky I, Huszár Gy: Beiträge zur Anthropologie Ungarns in XI. Jahrhunderts. Mitteil Anthrop Ges Wien 1933; 63:229-232. A közleményben idézett egyéb irodalom 29. Balogh K, Molnár L, Schranz D, Huszár Gy: Gerostomatologie. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 30. Brabant H, Sahly A: La paleostomatologie en Belgique et en France. Acta Stomatol Belg 1962; 59:285-355. 31. Huszár Gy: A magyar fogászat története a XIX. században. Kandidátusi ért. Budapest 1960. 32. Schranz D: Törvényszéki stomatologia. Budapest 1944. Schranz D: Genetik der Zahn-, Mund- und Kieferregion. Akadémiai Kiadó, Budapest 1991.
