Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-06-01 / 3. szám
118 FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 3. sz. 2003. tíva, mely maximálisan tekintetbe veszi a beteg igényeit és a klinikai szituációt. A beteg határozott kérése volt, hogy a 36-os fogat távolítsuk el, annak ellenére, hogy meggyőződésünk szerint, a fog endodonciai terápiával megmenthető lett volna. A beteg anyagi lehetőségei nem engedték meg az implantációs vagy a protetikai megoldást. Az ortodonciai kezelés az anyagi vonatkozások mellett egy elhúzódó, kellemetlen beavatkozást és egy viszonylag még hosszan tartó foghiányos állapotot eredményezett volna. Fontos kritérium volt a döntéshozatalnál, hogy sikertelenség esetén bármelyik korábban említett alternatíva ugyanúgy szóba jöhetett volna. Az általunk javasolt és véghezvitt terápia a betegnek a legkisebb költségterhelés mellett azonnali fogpótlást biztosított, helyreállította az okklúziót, megakadályozta az antagonista fog elongációját, a mögötte lévő fog előredőlését és nem utolsósorban esztétikai megoldást is jelentett. A terápiás lépések kivitelezése Esetünkben a 38 fogat úgy tekintettük, mint egy avulzión átesett, 20 és 60 perc között extraorálisan lévő, nedvesen tárolt fogat [17], Ez esetben a fogat harminc percre sejttápláló médiumba kell helyezni [13,7] - ezt esetünkben a steril fiziológiás sóoldat látta el. A fenti szerzők a sínezés időtartamát 7-10 napban határozzák meg. Mi arra való tekintettel, hogy a fog nem a saját alveolusába került vissza, ezt az időtartamot két hétre hosszabbítottuk meg. Hosszabb sínezésnek nincs értelme, mert a fiziológiás terhelés, a szomszédos fogakkal való kontaktpontrendszer kialakulása segíti a fog új helyen való rögzülését[17]. Mivel a 38 fog gyökércsúcsának záródása befejeződött, és a befogadó alveolus nem saját, nem merülhet fel a pulpa revitalizálódása az új helyen. Fontos kérdés azonban, hogy a gyökérkezelés és a gyökértömés az új alveolusban, vagy kézben történjen-e? Normál esetben, ha a fog az említett körülmények között a saját alveolusába kerül vissza, semmi nem indokolja, hogy a fogat kézben gyökérkezeljük. Épp ellenkezőleg, a replantálás utáni parodontális gyógyulás egyik legfontosabb feltétele a gyökérfelszínen maradt cementképző sejtek túlélési rátája. A proliferációra még alkalmas sejtek túlélésének legnagyobb veszélye a szájon kívüli száraz tárolás a replantációig [9-10], de éppúgy rossz hatással van a mechanikai trauma is [6]. Tekintettel azonban arra, hogy a moláris fogak gyökérkezelése az esetlegesen bonyolultabb gyökércsatorna-rendszer miatt amúgy is nehezebb, és a fog nem a saját alveolusába került vissza, tehát a primér stabilitás nem feltétlenül volt biztosított, az azonnali, szájon kívüli gyökérkezelés mellett döntöttünk. A 38 fog pulpakamrájában talált dentikulus a feltevésünket igazolta, a hozzáférési nyílás kialakítása és a - később egységesnek adódó - gyökércsatorna-rendszer felkutatása 36 fog helyén a sínezés által rögzített fogban sokkal nehezebb lett volna. A másik tényező, amely miatt úgy döntöttünk, hogy a gyökérkezelést kézben végezzük el, az volt, hogy az új helyen létrejövő primér stabilitást nem láthattuk előre. Sokkal többet árt egy az alveolusban még nagymértékben mozgó fogon végzett gyökérkezelés és laterál kondenzációs gyökértömés kivitelezése, mint a fog végleges ellátása (megnövelve ezzel az extraorális időt) és nyugalomba helyezése. A cementképző sejtek életben maradását és a mechanikus trauma kiküszöbölését úgy értük el, hogy a kezelt 38 fogat folyamatosan steril fiziológiás sóoldatba mártottuk, ill. tartottuk, és a gyökeret nem érintettük, hiszen az ép klinikai korona elegendő volt a fog fixálására a kezelés során. A replantáció során sikerült kihasználni a mesialis gyökér alveolusa adta lehetőséget, hogy a 38 fogat ide „beékelve” igen nagymértékű primér stabilitást kapjunk. Ennek ellenére természetesen sínezést is alkalmaztunk a fent leírt módon. Ilyen esetekben kívánatos az ún. „félmerev” stabilizáció, mely a rögzítés mellett a fog minimális mozgását, alkalmazkodását is lehetővé teszi [12], Ezért szálmegerősítésű kompozit sínt helyeztünk fel a két szomszédos fogon is elhorgonyozva. A hosszan elhúzódó beavatkozás, a trauma és a sebgyógyulás elősegítése miatt általában elfogadott a kezelés szisztémás antibiotikum adásával való kiegészítése. Két speciális antibiotikum kerülhet szóba az avulziós esetekben: a tetracyklinek antiresorptív tulajdonsága igazolt [3], míg a penicillin-származékok inkább a pulpaszövet revaszkularizációját segítik elő[17], A beteg tetracyclin-allergiája miatt az Augmentin® 625 mg tablettát választottuk, melyet a beteg háromszor egy nap, egy héten keresztül szedett. A transzplantált fog prognózisa A fog sorsát tekintve három típusú reszorpciós folyamattal kell számolnunk: átmeneti külső reszorpció, progrediáló gyulladásos külső reszorpció és az ún. „pótló” reszorpció [16]. Átmeneti külső reszorpció minden replantációs esetben kialakul, ennek sem klinikai sem radiológiai tünete nincsen. Külső gyulladásos reszorpció megjelenésével nem kell számolnunk, hiszen ez ennyi idő alatt már kialakult volna. Pótló reszorpció kialakulhat, ha egy krónikus gyulladás talaján kialakult gyökérfelszívódást csontszövet kialakulása pótol. A folyamat végeredményében hasonlít az ankylosishoz; ha a folyamat nem éri el az alveolusszélt, a fog stabilan rögzül, funkcióra alkalmas. A prognózis tekintetében azt mondhatjuk, hogy a kilenc hónapos kontroll eredménye biztató, nagy esély van a fog hosszú távú helyben maradására. Csontos rögzülés esetén a fog megőrzi funkcióját, eltávolítása nem javasolt. Ha a 38 fog valamilyen okból a későbbiekben mégis eltávolításra kerül, úgy a többi kezelési alternatíva bármelyike megvalósítható. A beteg azonban az adott időtartamra egy percig nem volt fog nélkül, elkerültük a sorközi foghiány minden káros következményét, és nem utolsó sorban egy nagyon fiziológiás, anyagilag kedvező megoldást választottunk.
