Fogorvosi szemle, 2003 (96. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 96. évf. 1. sz. 2003. 3-8. Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Fogászati és Szájsebészeti Klinika, Konzerváló Fogászati és Parodontológiai Tanszék A fogeredetü góc (Irodalmi áttekintés) DR. GORZÓ ISTVÁN A szerző az odontogén góc történetét veszi számba az ókortól napjainkig. Felvázolja a góc fogalmának változásait és mai értelmezését, majd leírja a góc jelentőségét a különböző korszakokban. Részletesen ismerteti az orális góc megjelenési formáit, illetve a gyulladás általános következményeit. Kitér a tropizmus jelenségére és szerepére a távoli szervekben kialakuló másodlagos betegségekben. A leírtakat bőséges irodalom felhasználásával támasztja alá. Kulcsszavak: Fogeredetű góc, góc formái, tropizmus, terjedés patomechanizmus, góc lokalizálása, célszervek, másodlagos betegségek. A góc története Az odontogén góc története az ókorba nyúlik vissza. Az egyik legrégebbi írásos emlék talán Flippocratestől származik, aki már úgy gondolta, hogy a száj betegségei hatással lehetnek a szisztémás betegségekre [51]. Több mint 100 évvel ezelőtt a Dental Cosmosban jelent meg V/. D. Miller amerikai fogorvos klasszikus cikke „Az emberi száj a fertőzés forrása” [41]. Majd nem sokkal később VZ. Hunter brit belgyógyász (1900) vetette fel az „oral sepsis” fogalmát, miszerint a száj mikroorganizmusai, és azok termékei szerepet játszhatnak a szisztémás betegségek kialakulásában, bár ez nem mindig nyilvánvaló [25]. Őket követte Billings és Rosenowteóriája [4], akik bevezették az „oral sepsis” helyett a „focal infection” fogalmát, és feltételezték, hogy a focus számos másodlagos általános betegséget okozhat, mint pl. arthritis, nephritis, endocarditis, chronicus neuritis, vagy myositis stb. [29], Az ő nézetük gyors terjedése és széles körű elfogadása vezetett a lehetséges gócok - köztük a fogak - kíméletlen eltávolításához. Mayo - a híres klinika megalapítója - volt az egyik leglelkesebb szóvivője a „focal infection” teóriának [40]. Az 1930-as évek végére teljes szkepszis alakult ki a gócfertőzéssel kapcsolatban, miután számos beteget fogatlanítottak, és az általános betegsége mégsem javult [8]. Végül meg kell említeni az Amerikai Medical Association kiadóinak véleményét, amely megállapította, hogy a„focal infection” kikerült a gyakorló orvosok érdeklődési köréből, mivel számos betegnél focusok eltávolítása után sem javult az általános betegség. Sok páciensnél viszont, akiknek szisztémás betegségük volt, nem találtak semmiféle gócot [16], A góc hazai történetének - a teljesség igénye nélkül - legfontosabb képviselői voltak Sugár és Varga (1975), akik tankönyvükben először írták le a parodontális góc fogalmát [56]. Eszerint a parodontális góc körülírt helyen, legtöbbször tünetmentesen lezajló gyulladás, amely időnként fellángoló helyi, szervi és általános betegségekben nyilvánul meg. Bánóczy és mtsai (1997) a Konzerváló fogászat című tankönyvben adták korszerű megfogalmazását a dentális gócnak. A góc idült, letokolt, tünetszegény gyulladás, amelyből baktériumok, toxinjaik illetve allergének jutnak más szervekbe, ahol gyulladást, túlérzékenységet illetve második betegséget okoznak [17], Meg kell még említeni Márton nevét, aki számos közleményében foglalkozott az endodontális eredetű periapicalis góccal [36, 37], valamint a gócteória hazai újraélesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Rigó [53], Orosz [50] és Gera [19]. Miután sem a góctalanítások, sem pedig a tudományos kutatások nem igazolták a gócteóriát, hosszú évekig feledésbe merült. Bár sok közlemény látott napvilágot a góc és másodlagos betegségek kapcsolatáról, ezek többsége anekdota volt, és nem evidencia. Az esetek zömében a direkt ok és okozat közötti összefüggés hiányzott. Kivétel ez alól az endocarditis lenta, ahol ez a kapcsolat bizonyított, mégpedig az endocarditis és a szájüregi baktériumok között. Az 1980-as évek végén illetve 1990-es évek elején került ismét előtérbe a dentális góc a parodontológiai kutatások következtében [38, 44, 58]. A fogeredetű gócok típusai és formái Korábban, hosszú ideig elsősorban az endodontális eredetű elváltozásokat tekintették gócnak. Ma a gócokat két csoportra oszthatjuk: zárt és nyitott gócra [45]. A szerkesztőség felkérésére írt közlemény.
