Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 2. sz. 2002. 67-71. ‘Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Fogpótlástani Klinika, Budapest ** Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar Orálbiológiai Tanszék, Budapest A kevert és a palatinális nyálszekréció vizsgálata teljes fogpótlást viselő egészséges és Sjögren-szindrómában szenvedő személyeken DR MÁRTON KRISZTINA', DR BOROS ILDIKÓ", DR LESTI ATTILA*, DR HERMANN PÉTER*, DR FALUHELYI PÉTER*, DR FEJÉRDY PÁL* Irodalmi adatok alapján a teljes fogpótlás elhorgonyzásának kísérleti analógjaként leginkább elfogadott modell az ún. folyadékkapcsolat-modell, amely feltételezi, hogy a felszínek alakja egymásnak megfelelő, és folytonos folyadékréteg fedi a nyálkahártyát. Bizonyított, hogy a palatum és a felső ajak a legvékonyabb nyálréteggel fedett felszín, ezért a szájszárazság érzése az orális, különösen a palatinális nyálkahártyákon lévő nyálfilm vastagságától, a folyadék-abszorbciótól, valamint az onnan történő párolgástól függ. A kemény szájpad csak kevés kisnyálmirigyet tartalmaz, ugyanakkor ezen a területen a legnagyobb mértékű a párolgás, ezért ez a legérzékenyebb terület a szájszárazság érzete szempontjából. Az előzőek alapján feltételezhető, hogy a szájszárazságban szenvedő pácienseknek fogsor instabilitást okoz az elvékonyodott vagy esetleg hiányzó palatinális folyadékréteg. A szerzők ennek igazolására 24 egészséges és 11 Sjögren-szindrómában szenvedő beteget vizsgáltak meg, ezenkívül egészséges fogsorviselők esetén megfigyelték, hogy új fogpótlás készítése hogyan befolyásolja a nyugalmi kevert és a palatinális nyálszekréció mértékét. A vizsgálat eredménye alapján a nyugalmi kevert nyálszekréció az egészségesek kiindulási értékeihez viszonyítva alacsonyabb Sjögren-szindrómában. A palatinális szekréció mértéke azonban nem különbözött ugyanabban a csoportban az egészségesek kiindulási értékeihez viszonyítva. Bár minden Sjögren-szindrómás beteg szubjektív és objektív szájszárazságban szenvedett, egyikük sem panaszkodott fogsor instabilitásról, ezért a szerzők egyetértenek azzal a megállapítással, hogy a mucinózus palatinális nyál nagymértékben hozzájárul a felső fogsor stabilizálásához. Új fogpótlás készítése egészséges fogsorviselőkben nem befolyásolja sem a nyugalmi kevert, sem a palatinális nyálszekréció mértékét. Kulcsszavak: palatinális nyálmirigyek, teljes lemezes fogpótlás, Sjögren-szindróma A Sjögren-szindróma ismeretlen etiológiájú autoimmun betegség, amely az exokrin mirigyek focalis gyulladásával jár, és jellemzője a nyálmirigyek valamint a könnymirigyek csökkent működése. Eredménye a kínzó szájszárazság (szubjektív xerostomia) és/vagy szemszárazság (xerophtalmia) kialakulása a betegekben [14]. Collins és nntsa vizsgálatai alapján [3] a palatum és a felső ajak, vagyis a felső lemezes fogpótlás tapadási felszíne a legvékonyabb nyálréteggel fedett felszín. Eredményeik szerint a szájszárazság érzete (szubjektív xerostomia) az orális, különösen a palatinális nyálkahártyán lévő nyálfilm vastagságától, a folyadék-abszorbciótól, valamint az onnan történő párolgás mértékétől függ. A kemény szájpad ugyanakkor csak kevés kisnyálmirigyet tartalmaz, sőt ezen a területen a legnagyobb mértékű a párolgás, ezért ez a legkritikusabb terület a szubjektív xerostomia szempontjából [3], A szájszárazság érzete azonban számos állapot következményeként kialakulhat (pl. más autoimmun betegségek [7], egyes gyógyszerek mellékhatásaként, depresszióban, stressz-állapotokban [1] stb.), de legkifejezettebb a nyálmirigyeket érintő Sjögren-szindrómában [14], Mindezek alapján feltételezhető, hogy ha szájszárazság érzete áll fenn, az elvékonyodott vagy esetleg hiányzó palatinális folyadékréteg fogsor instabilitást okoz a teljes fogpótlást viselő betegek számára. Érkezett: 2001. szeptember 7. Elfogadva: 2002. február 28. A teljes lemezes fogpótlás elhorgonyzását az az ellenerő biztosítja, amely megakadályozza a nyálkahártyacsontalapzatról való teljes elmozdítását [5]. A nemzetközi irodalomban különféle modellek segítségével magyarázzák ezen erőhatás komponenseit [20]. Vannak, akik [10] azt az elképzelést támogatják, mely szerint a nyálkahártya epithelsejtjei kohéziós kapcsolatot hoznának létre a megfelelő pontossággal kialakított alaplemez felszíni rétegével (kohéziós modell vagy szilárdkapcsolat-modell). Mivel ez folyamatos, geometriailag tökéletes illeszkedést igényel, nehéz elképzelni, hogy a nyálkahártya hogyan lenne képes a kemény alaplemezt hoszszú távon irreverzibilis léziók nélkül elviselni. Mások [15] szerint a helyben tartás szempontjából a lemez alatti negatív nyomás létrehozása a kulcsfontosságú. A negatív légnyomás azonban csak akkor lehet hosszantartó, ha állandó dinamikus erőhatás áll fenn - ami ugyan nem kóros a nyálkahártya csontalapzat számára -, de folyamatosan általában nem tartható fenn (üresjárati stabilitás). A leginkább elfogadott modell az ún. folyadékkapcsolatmodell. Stanitz és mtsai[ 13] szerint a retenciós erő a nyál felületi feszültségének (a kapilláris nyomás) a hatása, nagysága függ a folyadékfilm vastagságától és a folyadék-fogsorfelszín közötti érintkezési szögtől [6], Egyes szerzők [9] ezen a modellen belül fontos tényezőnek a
