Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 2. szám
64 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 2. sz. 2002. Egy Angliában végzett kérdőíves felmérés szerint a maxillofaciális sebészek 5-40%-ban távolítják el gyógyulás után a rögzítőelemeket. A rozsdamentes acél/titán elemek arányát vizsgálva úgy találták, hogy kétszer gyakrabban kerül sor a rozsdamentes-acél lemezek és csavarok eltávolítására [25], Az eltávolítás okaként gyakorisági sorrendben egyöntetűen az osteosynthesis környezetében kialakult infekció, gyulladás, a rögzítőelemek szabaddá válása, protézistervezés, pszichés okok, hőérzékenység, illetve egyéb okok szerepelnek. A Semmelweis Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikáján több mint másfél évtizede alkalmazunk speciálisan felületkezelt titán rögzítőelemeket. A felületkezelés lényege anodikus oxidáció révén létrehozott, termikus úton módosított 2000-2500 Â vastagságú, kristályos szerkezetű oxid-kerámia réteg, mely a titánelemeket nagymértékben ellenállóvá teszi a korrózióval szemben [6, 21, 23, 38]. Ezt a módszert az utóbbi időben egyre többen alkalmazzák, elsősorban dentális implantátumok felületkezelésére (pl. a Nobel Biocare által reklámozott TiUnite-felszín is nagyon hasonló technikával készül) [14, 22]. Jelen vizsgálatban az elmúlt 5 év (1995-1999) alatt behelyezett rögzítőelemek sorsát kísértük figyelemmel, különös tekintettel arra, hogy a titánoxid-kerámiával bevont lemezek és csavarok milyen mértékben okoztak a lemez anyagával összefüggésbe hozható szövetkárosodást. Vizsgálati anyag és módszer Az arc- és állcsonttörések, valamint állcsontfejlődési rendellenességek miatt operált betegek ellátása az elektrokémiai és termikus úton létrehozott titánoxidkerámia bevonatú [38] mini- és mikrolemezek felhasználásával történt. A vizsgált időszakban 318 esetben összesen 988 lemezt (és 3288 csavart) használtunk fel arc- és állcsonttörések rekonstrukciójára. 282 esetben az alsó állcsont, 22 esetben az arcközép izolált sérülését, 14 esetben kombinált sérülést kezeltünk. A betegek között 256 férfi és 62 nő volt, átlag életkoruk 38,2 év (16-81). Mandibulatörések kapcsán 40 alkalommal külső feltárásból végeztünk osteosynthesist, túlnyomó részben intraorális feltárást alkalmaztunk. Az arcközép sérüléseket 26 esetben csak intraorális, 4 esetben csak extraorális és 6 esetben intra- és extraorális feltárásból láttuk el. Dysgnathiák miatt végzett osteotomia rögzítésére 134 betegnél 408 lemezt (és 1416 csavart) használtunk. 70 esetben bimaxilláris, 36 esetben Le Fort I, 28 esetben ramus osteotomiát végeztünk, valamennyi beavatkozást intraorális feltárásból. A betegek közt 74 nő és 60 férfi volt, átlag életkoruk 24,3 év (18-36) (I. táblázat). A rögzítőelemek eltávolítására összesen 54 esetben (a tarumás csoportban 46, a dysgnath betegek esetében 8 alkalommal) került sor, a beavatkozás után átlagosan 10,1 hónappal. I. táblázat Különböző indikációval behelyezett és az eltávolított lemezek számaránya Behelyezés esetszám Lemezek száma Eltávolítás esetszám Lemezek száma Mandibulatörés 282 864 38 (13,40%) 66 ( 7,64%) Arcközép-törés 22 52 6 (27,27%) 11 (21,15%) Kombinált törés Bimaxillaris 14 72 2 (14,28%) 7 ( 9,72%) osteotomia Le Fort I 70 280 6 ( 8,57%) 19 ( 6,78%) osteotomia Ramus 36 128 2 ( 5,55%) 5 ( 3,90%) osteotomia 28 0 0 0 Összesen 452 1396 54(11,95%) 108 ( 7,73%) Eredmények Az általunk vizsgált időszakban a behelyezett lemezek 7,73%-át (108/1396) kellett különböző okok miatt eltávolítani. Az állcsontsérüléseket követő beavatkozások esetében ez az arány 8,5% (84/988), állcsontfejlődési rendellenesség korrekciója kapcsán 5,88% (24/408) volt. A lemezeltávolításra átlagosan a behelyezéstől számított 10,1 hónap múlva került sor. Az eltávolítás indokául szolgáló panaszok közt az eltávolított/behelyezett lemez számarány szerint első helyen 3,37%-ban (47/1396) a lemez szabaddá válása áll, 1,79%-ban (25/1396) osteomyelitis (7 esetben nyálkahártya-dehiscentiával együtt), 1,5%-ban (21/1396) a tapintható duzzanat és érzékenység, 0,93%-ban (13/1396) pszichés ok (panaszmentes beteg kérése), 0,14%-ban lemeztörés (2/1396) miatt került sor a második műtéti beavatkozásra. Flőérzékenység nem szerepelt a panaszok között (II. táblázat). II. táblázat Lemezeltávolítás okai gyakoriság szerint Eltávolítás oka Eltávolított/ behelyezett lemezszám Lemezeltávolítás %-ban Szabaddá válás 47/1396 3,37% Osteomyelitis 25 / 1396 1,79% Duzzanat, érzékenység 21 /1396 1,50% Pszichés ok 13/ 1396 0,93% Lemeztörés 2/1396 0,14% A rögzítőelemek eltávolítása során egyetlen esetben sem tapasztaltunk a fémek környezetében metallózist, illetve a lemez anyagával, bevonatával közvetlen öszszefüggésbe hozható lágyrész- vagy csontkárosodást. A nyálkahártya-folytonosság hiányt 23 esetben feltehetően osteolysis következtében kialakult csavarlazulás okozta. Más esetben a rögzítőelemek lazulását vagy környezetükben kialakult osteolysist nem tapasztaltunk.
