Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 2. szám
52 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 2. sz. 2002. mm JELENLEG IS DOHÁNYZÓK mm nem DOHÁNYZÓK [□FÉRFI ffiNÖ El-Ghorab et al. Assessment of risk for periodontal disease. II. Risk indicators for alveolar bone loss. J. Periodontol 1995;66:23-29 4. ábra. Közel 1500 25-74 éves amerikai vizsgálata szerint a jelenleg dohányzók körében a férfiak parodontális csontvesztesége mindig szignifikánsan nagyobb volt, mint a hasonló korú nőké. Nem dohányosok körében nem volt szignifikáns különbség a két nem között. mm □ PREMEN —I OHORMMHORM» I El-Ghorab et al. Assessment of risk for periodontal disease. II. Risk alveolar bone loss. J. Periodontol 5. ábra. A nem dohányzó, postmenopauzás oestrogen hormon substituciós kezelésben részesülő csoport parodontális csontvesztesége nem különbözött szignifikánsan a premenopauzás csoport értékeitől. A hormonkezelésben nem részesült postmenopauzás csoportban az alveoláris csontveszteség mértéke szignifikánsan nagyobb volt. A dohányosok között a hormonsubstitució nem védte ki a negatív hatásokat, tekintettel arra, hogy a hormonsubstituciós csoport értékei nem különböztek a hormonkezelésben nem részesülők értékeitől. A dohányos középkorú férfiak parodontális tapadásvesztesége is szignifikánsan nagyobb, mint a dohányos premenopauzás nőké. A postmenopauzás, hormon substitucióban részesülő nem dohányos nők parodontális tapadásvesztesége kisebb, mint az oestrogen-kezelésben nem részesülő nőké. A hormon substitucióban részesülő nők átlagos parodontális tapadásvesztesége nem nagyobb, mint a premenopauzás nőké. Azonban a postmenopauzás, dohányos és hormon substitucióban részesülő nők parodontális tapadásvesztesége megegyezik az oestrogenkezelésben nem részesülő és nem dohányzó postmenopauzás nők tapadásveszteségével [3] (5. ábra). Úgy vélik tehát, hogy premenopauzás nők esetében az Östrogen hormon bizonyos mértékig kivédi a dohányzás káros hatásait, amely azonban menopauza után fokozottan érvényesülhet. Az osetrogen hormon hiányában ugyanígy fokozottan érvényesül a dohányzás káros hatása a férfiak parodontiumán is [4], Mindkét betegség esetében fontos szerepe van a táplálkozásnak is. Az USA-beli NHANES adatai alapján azok, akik kevesebb Ca-ot fogyasztanak, fogékonyabbak osteoporosis iránt, és fokozott mértékben vannak kitéve súlyos parodontitis veszélyének is. A fokozott Ca-bevitel nagyobb csontdenzitást eredményez mind gyermekben, mind felnőttben, és bizonyos mértékig kivédi az életkorral járó osteoporozis veszélyét is [2], Ma egy átlag premenopausas nő napi Ca-szükséglete 1000 mg, a postmenopauzásoké pedig legalább 1500 mg. A táplálékkal bevitt foszfor-, D-vitamin-, fehérje-, coffein- és fluorid-szint szintén meghatározó a csont-denzitás szempontjából. A fluorid jelentős mértékben fokozza a csontdenzitást és a trabeculáris csonttömeget. A coffeinfogyasztás mértékével fordított arányban van a csont tömege. A fogágybetegség esetében szintén van szerepe a táplálkozásnak. Ca-deficites egyének parodontális tapadásvesztesége jelentősebb. A protein- és vitamin-ellátottság is fontos lehet [28]. Mindkét betegség esetében fontos szerepe lehet genetikai tényezőknek is. A csonttömeg genetikailag meghatározott [6, 33]. Ezek között a tényezők között kiemelkedő a 1,25 DFIFIC receptor (VDR) polymorphizmus. A VDR meghatározó a calcium alimentáris felvételében. Vizsgálatok szerint a VDR receptor variációk az összes genetikai hatás 75%-áért felelősek [37, 43]. Újabb megfigyelések szerint a súlyos fogágybetegség iránti fogékonyság szintén genetikailag is determinált. Bizonyos gének mint pl. az immunglobulin szintézist szabályozó (lgG2), a polymorph IL-1 ß génnek bizonyos genotípusai túlfokozott IL-1 termeléssel, fokozott gyulladásos hajlammal és súlyos parodontális károsodással járnak, és ma az IL-1 genotípus-vizsgálat komoly hangsúlyt kap a súlyos parodontitis prognózisának diagnosztikájában [25, 26]. A jelenlegi klinikai és epidemiológiai adatok alapján úgy tűnik, hogy az állcsontok csontdenzitása és -tömege nem független a szervezet általános csontdenzitási értékeitől. Az osteoporozis komoly rizikótényező lehet a súlyos alveoláris csontpusztulással járó parodontitis etiológiájában, és számos közös rizikótényező fedezhető fel a két betegség kóroktanában is. Irodalom 1. Daniell HW: Postmenopausal tooth loss. Contributions to edentulism by osteoporosis in cigarette smoking. Arch. Intern Med 1983; 143: 1678-1682. 2. Eisman JA: Genetics, calcium intake and osteoporosis Proc Nutr Soc 1998; 57(2) 187-193. 3. El-Ghorab N, Grossi SG, Dunford R et al: Effect of smoking and estrogen supplementation on interproximal bone loss in women J Dent Res 1996; 75: Abstr.#244. 4. Ferraria C, Grossi SG, Ho AW, et al: Tooth loss in women: relationship to estrogen supplementation and smoking J Dent Res 1996; 75: Abstr. 245. 5. Gera I: A csontanyagcsere hormonális szabályozása Fogorv. Szemle 1993; 86: 107-120. 6. Grant SPA, Ralston SH: Genes and osteoporosis Trands Endocrinol Metab 1997; 8: 232-236. 7. Groen JJ, Menczel J, Shapiro S: Chronic destructive periodontal disease in patients with presenile osteoporosis J Periodontol 1968; 39: 19-23.
