Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-04-01 / 2. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 2. sz. 2002. 49-54. Semmelweis Egyetem, Parodontológiai Klinika, Budapest Az osteoporosis mint a destruktív fogágybetegség egyik rizikótényezője (Irodalmi áttekintés) DR. GERA ISTVÁN Az osteoporozis népbetegség. Osteoporosis szempontjában a legnagyobb veszélynek a fehér nők vannak kitéve. Az összlakosságot alapul véve a felnőtt lakosság hozzávetőlegesen mintegy 10%-a érintett. Azonban a postmenopauzás nők körében a gyakorisága már meghaladja a 30%-ot is. Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, miszerint a generalizált osteopenia nincs hatással az állcsontok állapotára, és nem játszik szerepet a helyi, gyulladásos csontpusztulással járó fogágybetegség lefolyásában sem. Az utóbbi évtizedben megjelent közlemények sora támasztja azonban alá azt, hogy a mandibula csont denzitása szoros korrelációban van az általános csont denzitási paraméterekkel. A fogak elvesztésének aránya és az osteoporozis súlyossági foka között szintén pozitív korrelációt véltek felfedezni. Vizsgálatok kimutatták, hogy a destruktív fogágybetegség egyik rizikótényezője lehet az osteoporosis. Ma jól ismert, hogy mind a generalizált osteoporozis progressziója, mind pedig a fogágybetegség romlása jól befolyásolható a különböző rizikótényezők kiküszöbölésével ill. kontrolljával. Az oestrogen substitutio bizonyos védelmet jelent mind a teljes vázrendszer, mind pedig a parodontium számára is. A dohányzás és a táplálkozás fontos rizikótényező mindkét betegség esetében, és mindkettőnél fontos szerepe lehet a genetikai tényezőknek is. A jelenlegi klinikai és epidemiológiai adatok alapján úgy tűnik, hogy az osteoporozis komoly rizikótényező lehet a súlyos alveoláris csontpusztulással járó parodontitis etiológiájában, és több közös rizikótényező fedezhető fel a két betegség kóroktanában. Kulcsszavak: Osteoporosis, parodontális csontpusztulás, csontdenzitás, rizikótényezők, genetica, hormonok A normál, egészséges csontszövet a szervezet egyik legdinamikusabb anyagcseréjét mutató szövete. A humán csontszövet két különböző típusú csontból épül fel: corticalis és a trabecularis csontból. Kifejlődését követően a csontszövet folyamatosan, a fizikai megterhelés igényeinek megfelelően átépül. Ennek során a csontszövetben az „öreg csont” folyamatosan leépül, és helyét új, fiatal csont váltja fel. Ezt a folyamatot összehangolt csont-átépülésnek nevezi az irodalom (angolul: coupled bone remodeling). Hozzávetőlegesen 7-10 évente a teljes csontrendszerünk kicserélődik [31]. Az összehangolt csont-átépülést több helyi és szisztémás faktor befolyásolja. A szisztémás faktorok közül a legfontosabb a kalciumreguláló hormonok családja, valamint a szisztémás növekedési hormonok. A kalciumreguláló hormonok közé tartozik a parathyroida hormon (PTH), a calcitonin és a 1,25 dihydroxycholecalciferol (1,25 (OH)2D3) [5]. A szisztémás növekedést szabályozó hormonok között kell megemlíteni a növekedési hormont, a thyroidea hormont, az inzulint, a glucocorticiod hormonokat és a nemi hormonokat. Ezen hormonok közül sok stimulálja (STH, insulin, thyroxin, nemi hormonok), míg néhány gátolja a csontképződést (corticosteroidok) [5]. A nemi hormonok fontos szerepet játszanak az egyénre jellemző, normál csonttömeg meghatározásában. A pubertáskorban felfokozódó szexuális hor-Érkezett: 2001. november 7. Elfogadva: 2002. február 4. mon termelésnek köszönhető a hirtelen felgyorsuló lineáris csontnövekedés és a csonttömeg növekedése is. A csontsejtekben megtalálhatók mind az oestrogen, mind pedig az androgen hormonreceptorok. Az oestrogen hormon indirekt módon, bizonyos lokális citokinek és hormonszerű anyagok felszabadulásának fokozása révén szabályozza a csont anyagcseréjét. Lineáris csontnövekedés révén a 16-18. életév végére éri el a csont maximális hosszirányú méretét, majd a növekedési porclemezek elcsontosodása után a csont még további egy évtizedig vastagszik, és tovább nő a tömege. így emberben a maximális csonttömeg a 30. év környékére fejlődik ki (1. ábra). Ezt követően a csonttömeg fokozatosan csökken. A 40. életév után a felgyorsuló, életkorral összefüggő csonttömegvesztés egyaránt érinti a trabecularis és corticalis csontot, és mind nőkben, mind pedig férfiakban megfigyelhető [27], A maximális csonttömeg genetikailag és etnikailag meghatározott. A legkisebb átlagos csonttömeggel a fehér nők, a legnagyobbal pedig a fekete bőrű férfiak bírnak. Az afrikai származású nők normál átlagos csonttömege szignifikánsan nagyobb, mint a fehéreké. Ilyen formában osteoporosis szempontjából a legnagyobb veszélynek a fehér nők vannak kitéve. Az osteoporisis azt jelenti, hogy megtartott csonttérfogat mellett a csont tömege, sűrűsége csökken [36].
