Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 6. sz. 2002. 223-228. Semmelweis Egyetem Fogorvostudományi Kar, Orálbiológiai Tanszék, Budapest A dentin-túlérzékenység - és jelentősége a fogorvosi gyakorlatban DR.BÁNÓCZYJOLÁN A dentin-túlérzékenység nem új betegség, több mint 100 évvel ezelőtt már Gysi, 40 évvel ezelőtt Brännström, és azóta számosán foglalkoztak tüneteivel, kialakulásának patomechanizmusával, a differenciáldiagnosztika és a terápia kérdéseivel. Újra előtérbe kerülése a javuló szájegészségi állapotnak, és annak a ténynek köszönhető, hogy a fogazat betegségeinek, elsősorban a caries-prevalenciának a csökkenésével párhuzamosan későbbi életkorban több a megtartott fog. Az íny visszahúzódása, erosió és abrasio folytán szabaddá váló dentinfelszínek túlérzékenysége komoly panaszokat okozhat. A felnőtt populáció mintegy 40%-ában fordul elő, de relatíve kevesen fordulnak ezzel fogorvoshoz. Éppen ezért a gyakorló fogorvosoknak ismerniük kell azokat a lehetőségeket, melyekkel a dentin-túlérzékenység kezelhető, gondozható, illetve megelőzhető. Új szemlélet ezzel kapcsolatosan a fogmosás jó időzítése savképző, erosióra hajlamosító ételek fogyasztása után, és non-invazív (deszenzibilizáló, káliumnitrát tartalmú fluoridos fogkrémek), valamint invazív (a dentinkopás töméssel való ellátása, a nyaki szabad gyökérdentin parodontális műtéttel való fedése) kezelési módszerek alkalmazása. A dentin-túlérzékenységben szenvedő beteg állandó gondozása, a komolyabb következmények (pulpa irritáció stb.) megelőzése céljából mindenképpen ajánlott. Kulcsszavak: dentin-túlérzékenység, dentin-érzékenység A dentin-túlérzékenység viszonylag gyakori, a fogak érzékenységével, fájdalmával járó állapot. Nem új betegség, a fogászati irodalomban Gysi [8] már több mint 100 évvel ezelőtt foglalkozott a dentin-érzékenység magyarázatával, leírva a folyadék mozgását a dentin-csatornácskákban. Hatvan év telt el, míg Brännström [4, 5] munkái a dentin-túlérzékenység kialakulásában megerősítették a hydrodinamikus elmélet szerepét. A betegségek folytonosan változó profilja az emberiség történetében a fogászatot sem hagyta érintetlenül. A populációk javuló szájegészségi állapota kedvező változást hozott a nagy fogászati népbetegségek, mint a caries és a parodontopathiák terén, ugyanakkor felhívta a figyelmet más, addig kevésbé ismert problémákra. A dentin-túlérzékenység újra előtérbe kerülése is a javuló szájegészségnek, és annak a ténynek köszönhető, hogy a megtartott fogak átlagos száma közép- és idősebb életkorban is növekvő tendenciát mutat. Definíció, terminológia A dentin-túlérzékenységet tipikusan az exponált dentint érő ingerekre keletkező rövid, éles fájdalom jellemzi. Makroszkóposán az érzékeny dentin semmiben sem különbözik a nem-érzékeny dentintől, a pulpában ennek tulajdonítható szövettani változásokat nem mutattak ki [2, 3]. Leírására az irodalomban számos elnevezést alkalmaztak. Vitatták, hogy dentin-érzékenység vagy dentintúlérzékenység-e a helyesebb kifejezés, majd ezeket kapcsolták a megfelelő anatómiai területekhez is, mint: gyökér-, nyaki, cementérzékenység illetve túlérzékenység (I. táblázat). Bár az érzékenység a fog bármelyik területén létrejöhet, ahol a dentin szabaddá válik, a leggyakoribb mégis a nyaki régió, illetve a gyökér felszíne (1. ábra). Az Európai Parodontológiai Szövetség (European Federation of Periodontology) 2002-es értekezletén a gyökér-érzékenység kifejezést fogadta el a parodontális sebészeti beavatkozásokkal kapcsolatos fogérzékenység leírására. Ez a sok elnevezés is a fájdalom illetve érzékenység eredetének, patomechanizmusának tisztázatlanságára utal. A szakemberek körében ma azonban mégis a legelfogadottabb a dentin-túlérzékenység kifejezés [3]. I. táblázat A dentin-túlérzékenység különböző elnevezései [3] • Dentin-érzékenység • Dentin-túlérzékenység • Nyaki érzékenység / túlérzékenység • Gyökér-érzékenység / túlérzékenység • Cement-érzékenység / túlérzékenység A dentin-túlérzékenység meghatározására 1983-ban Dowell és Addy [6] tett javaslatot, melyet elfogadva, a klinikai vizsgálatok irányelveit egy, Holland és mtsai által irányított nemzetközi munkacsoport dolgozta ki 1997-ben [11]. A definíciót 2002-ben a dentin hypersensitivitással foglalkozó Kanadai Tanácsadó Testület is csekély változ-A szerkesztőség felkérésére írt közlemény.
