Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-10-01 / 5. szám
185 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 5. sz. 2002. ményesebb. Tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a kevesebb fogat tartalmazó állcsontra készítve, nagyobb javulást kapunk az okklúziós viszonyokban. A betegek a felső készüléket preferálják, mert kevésbé látszik és kényelmesebb a lágyrészeknek. A rágófelszíne a lehető legsimább legyen, de minden antagonista fog érintkezzen a készülékkel. Indikációs területe széles, gyakorlatilag nincs olyan gnatológiai elváltozás, ahol ne lehetne használni, de bizonyos betegségek esetén vannak bizonyítottan effektívebb készülékek. A módosított Hawleykészülék klinikai tapasztalat szerint főleg myofasciális fádalom szindróma esetén hasznos. A felső fogívre készül és csak az alsó metsző- és szemfogakkal érintkezik. Hosszan tartó használata rendszeres orvosi kontrollt igényel, mert az oldalsó fogak nagymértékű extrúzióját okozhatja. A beteg a készüléket naponta maximum 8-10 órán keresztül hordhatja. Ha bármely harapásemelő készülék hatásának pozitív hatása 3-4 hét után sem jelentkezik az esetet, és diagnózisunkat újra kell értékelni, esetleg más specialista segítségét kell kérni. A krónikus fájdalomban szenvedő beteg rendszeres ellenőrző vizsgálata a kezelés részleges sikere esetén is indokolt, a háttérben lévő súlyos betegségek kockázata miatt. Ilyen esetben fel kell hívni a beteg figyelmét, hogy tüneteinek megváltozása és vegetatív tünetek kialakulása esetén feltétlenül jelentkezzen vizsgálatra. Fizioterápia A különböző fizioterápiás módszerekkel elérhető a fájdalom csökkentése, a szövetek keringésének javítása, a gyenge, sorvadt izmok erősítése, a kórosan feszes izmok lazítása és az esetleges kontraktúrák oldása. E cikkben csak néhány fizioterápiás lehetőséget tárgyalunk. Akut fájdalmas tünetek esetén a legegyszerűbb „terápiás” eljárás a nyugalomba helyezés. A helyi funkcionális követelmények miatt ez csak részlegesen oldható meg. Felhívjuk a beteg figyelmét, hogy figyeljen rá, hogy fogai ne érintkezzenek egymással, köztük mindig legyen egy kis hézag. Kerülje a felesleges és nagy megerőltetést okozó állkapocsmozgásokat, lehetőleg semmi olyat ne tegyen, ami provokálja, vagy fokozza a fájdalmat. Azon az oldalon rágjon, amelyik kevesebb panaszt okoz (ez gyakran az ipsilateralis oldal). Az izületi régió borogatása szintén gyakran indokolt eljárás. Mozgásterápia (szájtorna): Legegyszerűbb, és mindig alkalmazható esete az aktív mozgásgyakorlatok végzése. Ilyenkor a beteg relaxált helyzetben, ülve végzi a gyakorlatokat, és minden mozgástípust 8-10 alkalommal ismétel. Aktív szájnyitást, mindkét oldali latero- és protrúziós mozgást végez, miközben a véghelyzetben tartja néhány másodpercig az állkapcsot. A mozgásnak csak addig szabad terjednie, amíg az fájdalmat nem okoz. Irodalmi adatok szerint a szájtorna fontos része a kezelésnek [4, 8]. Ultrahangkezelés: Növeli a szövetek hőmérsékletét és hatására lokális mikromasszázs alakul ki. Ennek következtében nő a véráramlás és fokozódik a lágyrészek rugalmassága. Szinte minden mozgáskorlátozottsággal járó elváltozásban alkalmazható, kivéve az akut gyulladásokat és a tumoros kórképeket. Jó hatása van kontraktúrák, izomspazmusok, myofasciális és poszttraumás fájdalmak esetén. A lézerterápia hatásmechanizmusa kevésbé ismert, igen kevés megbízható irodalom van hatásosságáról. A transzkután elektromos idegingerlés (TENS): Fájdalomcsillapító hatású eljárás. Jótékony módszer krónikus arcfájdalom és rheumatoid arthritis esetén [31]. Lényege, hogy a bőr mechanoreceptorainak az ingerlésével gátolja a fájdalomérzetet. Eredményes használatával a gyógyszeradagok csökkenthetők. Az 1. ábra a készülék alkalmazását mutatja. Az egyik elektródát a fájdalmas területen, a másikat pedig annak közelében rögzítjük. 1. ábra. TENS készülék használat közben, a fájdalmas területre felhelyezett elektródákkal. Gyógyszeres kezelés Nem szteroid gyulladáscsökkentők: A TME-kezelésében a leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek. Elsősorban a gyulladást csökkentik, de direkt fájdalomcsökkentő és lázcsillapító hatásuk is van. Számos mellékhatásuk közül leggyakrabban a gasztrointesztinális panaszok és az allergiás tünetek észlelhetők, de a vérkép, máj- és vesefunkció állapotára is figyelemmel kell lenni. Éppen ezért elsőként, de ideiglenesen javasolt gyógyszerek. Tartós adagolásuk károsíthatja az ízületi porcot. Hasznosak diszfunkciós fájdalom és osteoarthrosis kezelésében, különösen fizioterápiával kombinálva [52], Egy adagnak enyhe analgetikus hatása van. Rendszeres szedésével alaposabb analgetikus és gyulladásgátló hatás érhető el. A diklofenac, és indometacin tartalmú gyári készítményeket ajánlják. A megfelelő hatáshoz legalább négy hétig kell szedni őket. Helyileg alkalmazható kenőcsökkel szintén jó hatás érhető el [43]. A mellékhatások kivédése céljából alkalmazott ciklooxigenáz-2 gátlószerekkel kapcsolatban jók a klinikai tapasztalatok, de a vizsgálati eredmények egyelőre reumatológiai kutatásokból ismertek, a temporomandibuláris kórképekben alkalmazásuk még nem terjedt el.
