Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
164 FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 4. sz. 2002. zített pótlás készítésének lehetősége elsősorban a processus alveolaris defektusának mértékétől, a meglévő fogak számától, fogíven belüli elhelyezkedésétől és tengelyállásától függ. Egyes esetekben a processus alveolaris protetikai úton történő pótlása is szükséges lehet a hídon kialakított műíny segítségével. A szájpadhasadékos betegek számára sokszor nehéz a szájhigiéné fenntartása a felsőajak feszessége miatt, ezért a hídtest formájának kialakítása nagy körültekintést igényel. Bonyolultabb esetekben célszerű a terveknek megfelelő pótlást először a tanulmányi mintára akrilátból elkészíteni. Az artikulátorba gipszelt mintákon a pillérfogak preparálása után a fogtechnikus elkészíti a próbahidat, amellyel ellenőrizhető a terv helyessége és kivitelezhetősége. Gyakran elegendő a terv kontrolljához a pillérfogak szájban történő előkészítése után ideiglenes híd készítése. Az ideiglenes híd néhány hetes viselése alatt a beteg megfigyelheti a rágás és a beszéd minőségét, az esztétika javulását, valamint a híd tisztíthatóságát. Ezután a beteg észrevételeit és kívánságait figyelembe véve kezdhető el a végleges pótlás elkészítése. Közleményünkben szájpadhasadékos betegek foghiányainak fix fogművel történő pótlására vonatkozóan mutatunk be néhány példát. Az első páciens esetében nem volt komplex az előzetes terápia, a beteg 39 éves korában jelentkezett klinikánkon régi pótlásának cseréjét kérve. Kétoldali ajak- és szájpadhasadékának valószínűleg nem megfelelő kezelése következtében a felső metszőfogak, valamint az 16, 15, 13, 25, 26 fogai hiányoztak. A pillérek száma és elhelyezkedése nem volt ideális rögzített pótlás készítéséhez, de a fogak parodontális állapota megfelelő volt. A beteg a jelentkezésekor szájban lévő hidat az 17, 14, 23, 24, 27 pillérfogakon elhorgonyozva kilenc évig viselte probléma nélkül, csupán esztétikailag nem tartotta azt megfelelőnek. Ezek alapján és a beteg kérését figyelembe véve rögzített pótlást készítettünk számára. A régi pótlás a felső ajkat nem emelte ki eléggé, az új híddal ezt a hibát korrigáltuk. Először az új fogpótlás megfelelő esztétikai hatását ellenőriztük a metszőfogak régiójára kiterjedő ideiglenes híddal, a végleges fogmű ezután, a beteggel történő megbeszélés alapján készült el. A hiányzó processus alveolaris pótlása a hídon kialakított műínnyel történt (1., 2. ábra). A következő két esetben komplex sebészi és orthodonciai terápia után következett a hiányzó fogak pótlása. A protetikai rehabilitációra a fogszabályozó készülék eltávolítása után azonnal sor került, annak elkerülésére, hogy az elért, a lehetőségekhez képest legjobb eredményt a rögzített pótlással stabilizáljuk, és ezzel elkerüljük a felső fogív beszűkülését. Közülük az egyik, a fiatal férfibeteg 19 éves korában jelentkezett klinikánkon (3. ábra). Anamnéziséből kiderült, hogy ezt megelőzően nem részesült fogszabályozó kezelésben. Premaxillája mobilis volt, a felső fogív transzverzális irányban erősen beszűkült, okklúzióban csak a második molárisok álltak. A klinikai és röntgenvizsgálat alapján meg nem tartható kárieszes felső metszőfogait el kellett távolítani. A beteg rágókészülékének rehabilitációját sebészi, ortodonciai és protetikai kezeléssel terveztük megoldani. Első lépésben a premaxilla stabilizálása érdekében csontpótlást végeztünk csípőcsontból vett spongiózával. Ezután következett a fogszabályozó kezelés, melynek célja a felső fogív tágítása és a lehetőségekhez képest a lehető legjobb okklúzió kialakítása volt. A rögzített fogszabályozó készüléket a beteg két évig viselte, a kezelés eredményeképp az okklúziós viszonyok javultak. Végül a protetikai rehabilitációra került sor, melynek során a hiányzó felső metszőfogakat pótoltuk (4. ábra). Mind a négy metszőfog hiányzott, azonban a fogív szűkülete miatt a hídpillérként szóba jövő szemfogak közötti távolság csak három hídtag készítésére volt elegendő. A hiányt határoló fogak túlterhelésének elkerülésére az 14, 24, 25 fogakat is pillérként használtuk fel. A hídtestet az állcsontgerinchez képest labiálisán helyeztük el, a felsőajak megtámasztása érdekében. Először ideiglenes akrilát hidat készítettünk (5. ábra), amelyet a beteg két hétig viselt, így megfigyelhette az arc esztétikájának változását és kipróbálhatta azokat a szájhigiénés módszereket, amik a pótlás tisztántartásához szükségesek. Tapasztalatait figyelembe véve készült el a végleges pótlás (6. ábra). 1. ábra. Felső híd az 17,14, 23, 24 és 27 fogakon elhorgonyozva, a felső ajak kiemelését a hídtesten kialakított műínnyel biztosítottuk. 2. a, b ábra. A beteg profilképe pótlás nélkül és pótlással, jól látszik a felső ajak helyzetének különbsége.
