Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-08-01 / 4. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 4. sz. 2002. 135-142. Semmelweis Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika Rossz szokások jelentősége az orthodontiában DR. TARJÁN ILDIKÓ A fogazati anomáliák kialakulásában a szerzett eltéréseken belül, a rossz szokások etiológiai szerepével foglalkozik a szerző. Tárgyalja a cumizás, az ujjszopás és a különböző típusú nyelési formák okozta rendellenességeket és azok terápiás lehetőségeit. Kitér a szájlégzés, a körömrágás, a bruxizmus, és az önsanyargatással járó kényszercselekvések szerepére az anomáliák kialakulásában, valamint azok kezelésére. Felhívja a figyelmet arra, hogy a fogorvos feladata és felelőssége a rossz szokások korai felismerése, valamint arra, hogy az időben alkalmazott megfelelő terápia a társszakmákkal együttműködve segíti a gyermeket a leszokásban, és megelőzheti súlyos rendellenességek kialakulását is. Kulcsszavak: rossz szokások, orthodontiai rendellenességek, terápia Az állcsontok és a fogak rendellenességeit kiváltó okok sokfélék lehetnek, de etiológiájukat tekintve, sok esetben csak feltételezésekre szorítkozhatunk. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy sok a variációs lehetőség. Ugyanazt az anomáliát többféle ok is előidézheti, pl. distalharapás jöhet létre a felső metszőfogak protrusiójával, szájlégzés, ujjszopás, és rendellenes nyelés hatására is [11]. A kezelést végző orvos számára fontos a kiváltó okok ismerete, de legalábbis valószínűsítése, mert az befolyásolja az alkalmazandó kezelési módszer kiválasztását és a prognózist. Az állcsontok és a fogazat anomáliáit általában öröklött és szerzett okok idézik elő, amelyek a fejlődés, növekedés normális menetét és a normális funkciót is megzavarhatják. Öröklött eltérések lehetnek az állcsont és az arc eltérései (hasadékok), fog ívek arc- és koponyacsontok alakja és mérete, csírahiány és számfeletti fogak, egyes fogak helyzeti eltérései, rendellenes csírahelyzet, mélyharapás. Kétségtelen tény, hogy a legtöbb öröklött rendellenesség (progénia és a prognathia) kezelése - a nagyfokú recidívahajlam miatt - mindig nagyobb gondot okoz, mint a szerzett eltéréseké, mégsem szabad kisebb jelentőséget tulajdonítanunk a szerzett rendellenességeknek. A szerzett eltérések önmagukban is okozhatnak dysgnathiát, bár elsősorban a már meglévő anomáliák fenntartásában, súlyosbításában ill. módosításában játszanak szerepet [6]. Szerzett eltérések kialakulásában szerepet játszik: 1.A csecsemő természetes vagy mesterséges táplálása, amelynek hatása érvényesül a fejlődő állcsontokra. 2. A kisgyermek táplálkozása, a táplálék minőségi összetétele és a táplálék fizikai tulajdonságai. 3. Tejfog idő előtti eltávolítása. 4. Trauma. 5. A szervezet általános betegségei 6. Embrionális ártalmak 7. Belső szekréciós zavarok 8. A gyermekkori rossz szokások A gyermekkori rossz szokások következtében kialakult fogazati rendellenességek az összes fogazati anomáliák kb. 20%-át teszik ki. A gyermekkori rossz szokások szerepének jelentősége az anomáliák kialakulásában vitatott kérdés. Egyes szerzők a gyakran előforduló dentalis eredetű Angle 11/1 rendellenesség kizárólagos okaként szerepeltetik. Ez mindenképpen túlzás, de a megfigyelések szerint a felső metszőfogak előreállásával járó distalharapásoknál egyenlő arányban tehetők felelőssé a gyermekkori rossz szokások és a szájlégzés. A nyitott harapások etiológiai tényezői viszont, nagyon gyakran funkcionális faktorok, pl. az ujjszopás, nyelvlökéses nyelés [11]. A diagnózis és a kezelési terv felállításához fontos néhány kérdés tisztázása: 1. Az adott életkorban, fejlődési stádiumban még normális-e a rossz szokás? 2. Miért alakult ki az adott rossz szokás? 3. Mi a pszichológus véleménye a szokás folytatásáról? 4. A rossz szokás jelent-e veszélyt, vagy potenciális veszélyt a száj és az azzal kapcsolatos orális struktúrákra? 5. Ha a parafunctio káros, eltűnik-e spontán az elváltozás a káros szokás abbahagyása után, vagy nem. A szerkesztőség felkérésére írt összefoglaló közlemény.
