Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
116 FOGORVOSI SZEMLE 95. évf. 3. sz. 2002. a két esetben jóval magasabbak voltak az egyéb országokban tapasztaltaknál. Jó összeszegzését nyújtja az eddigi eredményeknek Aartman [14], aki táblázatban foglalta össze a különböző szerzők által eddig a DAS teszttel nyert adatokat. A DAS esetében az átlagértékek 8,4-9,3 között változtak kivéve Parkin adatait, aki 10,4-nek találta ezt az értéket az általa vizsgált iskolás gyermekek csoportjában. Jelen munkánk során mi magasabbnak találtuk az értéket az irodalmiaknál [10, 25], de alacsonyabbnak Parkin eredményénél. Ennél az értéknél még nem nagy gondot okozó a félelem mértéke, de már odafigyelést, törődést igényel. A DFS irodalomban található értékei megoszlást mutatnak, többségükben azonban az átlagérték 34. Esetünkben a kapott érték [39, 56], csakúgy, mint a DAS esetében, ennél magasabbnak adódott. A félelem mértékét és a fogazat egészségi állapotát vizsgálva arra a megállapításra jutottunk, hogy a félelem jelentősen befolyásolja az orális státusz alakulását. Minél magasabb értéket mutatott a DFS, illetve DAS skála, annál valószínűbb volt, hogy a gyermek a hármas, a több ellátatlan illetve hiányzó foggal bíró csoportba tartozott. A félelem kellemetlen, negatív érzés, amit a páciens kerülni igyekszik, ezért - amennyiben lehetősége van rá -, elmulasztja a kezeléseket, nem jelenik meg a megbeszélt időpontokban, valamilyen kifogást talál. Ez végső soron az ellátatlan fogak felhalmozódásához vezet, illetve a karieszes folyamat, a fog roncsolódása eljut addig a szintig, mikor helyreállítása már nem történhet meg, extrakcióra kerül. Elhanyagolt száj esetén a fogorvosnak gondolnia kell arra a lehetőségre is, hogy ennek az állapotnak hátterében a félelem, szorongás állhat. A félelem meglétére vonatkozó tájékozódás és felmérése után a fogorvosnak meggyőzéssel, megnyugtatással, pszichés támogatással kell segítenie a pácienst, hogy legyőzhesse vagy kordában tudja tartani érzelmeit, majd motiválnia kell a fogak elláttatására [2], Esetenként az egyszerű beszélgetés és felvilágosítás is igen hasznos. Leküzdhetők a téves eszmék, hiedelmek, amiket a tudatlanság vagy félretájékoztatás, ijesztgetés alakított ki. Ezt a megállapítást az is alátámasztja, hogy a félős csoportba tartozó gyermekek nagy része arra a kérdésre, hogy kitől hallott a fogorvosi beavatkozásokról, osztálytársát, idősebb testvérét jelöli meg a tapasztaltabb, jobban tájékozott szülő helyett. A szülőnek jelentős volna a szerepe a gyermek felkészítésében, megnyugtatásában. Ugyanakkor az ez irányú törekvés kétélű fegyverré is válhat. Műveletlen, tájékozatlan szülő maga is ronthat a helyzeten [10, 20]. Felmérésükben az anya edukáltsági szintje szignifikánsan befolyásolta a gyermekben mérhető félelmet, s ezzel együtt orális egészségi állapotát. Az a tapasztalat, hogy a művelt, szellemi, vezető beosztásban dolgozó anyák gyermekeiben mégis a legmagasabb a mérhető félelemszint, inkább társadalmi problémákat vet fel, s túlmutat a fogorvoslás kérdésén, és a háttérben valószínűleg összetettebb folyamat áll. A dolgozók többletmunkára kényszerülnek a jobb életfeltételek, magasabb igények kielégítése érdekében. Ez a kényszerhelyzet számtalan problémát vethet fel. A másodállások vállalása miatt egyrészt sokkal kevesebb idő jut a családra, gyermekre, másrészt a fáradság, stressz miatt állandó feszültségben élő szülő türelmetlenné válik gyermekével szemben, aki esetleg nem tud a szülő elvárásainak megfelelni. Az ilyen szülő gyakran agresszívvé válik. Ez tovább rontja a családban kialakult helyzetet, s a gyermek általános szorongását, félelmét idézi elő. Ezek a gyermekek nagy valószínűséggel mindennel szemben félelmet tanúsítanak, nem csupán a fogorvosi beavatkozásokkal. A jó tanuló, harmonikus családi légkörben élő gyermekek minden téren igényesebbek önmagukkal szemben, amibe beletartozik a testápolás, egészségmegőrzés és a fogazat esztétikuma is. A fogkezelés szükségességének elfogadása már önmagában is csökkenti a félelmet. Ezeknek a gyermekeknek magasabb a műveltségi szintjük, kíváncsibbak, érdeklődőbbek, nyitottabbak a világra, így tájékozottabbak a fogorvosi beavatkozások mibenlétét illetően is. Úgy véljük, hogy a prevenció mellett fontos szerepe lehet a fogorvosi kezelések folyamatáról, a kezelések során alkalmazott eszközökről a kezelések előtti szűrővizsgálat során adott tájékoztatásnak. Ehhez igen jó lenne, ha minden gyermekfogászati rendelő rendelkezhetne aktív várószobával. Irodalom 1. Klingberg G, Broberg AG: Temperament and child dental fear. Pediatric Dent 1998, 20: 237-43. 2. Freeman R: Barries to accessing dental care: patient factors. Br Dent J 1999, 187: 141-44. 3. Freeman R: Barries to accessing and accdpging dental care. Br Dent J 1999, 187: 81-84. 4. Freeman R: Barriers to accessing and accepting dental care. Br Dent J 1999, 187: 81-84. 5. Chapman HR, Kirby-Turner NC: Dental fear in children-a proposed model. Br Dent J 1999, 187: 408-12. 6. Neverlien PO: Normative data for Corah’s dental anxiety scala (DAS) for the Norwegian adult population. Community Dent Oral Epidemiol 1990, 18: 162. 7. Raadal M, Milgrom P, Weinstein P, Mancl L, and Cauce AM: The prevalence of dental anxiety in children from low-income families and its relationship to personality traits. J Dent Res 1995, 74: 1439-443. 8. Holst A, Schröder U, Laps EK, Hallonstein A-L, and Crossner C-G: Prediction of behavior management problems in children. Scand J Dent Res 1988, 96: 457-65. 9. Corah NL, Gale EN, Illig SJ: Assesment of a dental anxiety scale. JADA 1987, 97: 816-19. 10. Johnson R, Baldwin DC: Maternal anxiety and child behvior. J Dent for Child 1969, 36: 87-92. 11. Eltér Jr, Strauss RP, Beck JD: Assessing dental anxiety, dental careuse and oral status in older adults. JADA 1997, 128: 591-97. 12. Guthbert Ml, Melamed BG: A screening device: children at risk for dental fears and management problems. J Dent Child 1982, 49: 432-35. 13. Doerr PA, Lang WP, Nyquist LV, Ronis DL: Factors associated with dental anxiety. JADA 1998, 129: 1111-1119.
