Fogorvosi szemle, 2002 (95. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
FOGORVOSI SZEMLE ■ 95. évf. 3. sz. 2002. 109 kinyomó erő ♦ vékonyabb próbatest rerí alátámasztási felületen ható ellenerő rt kinyomó erő f vastagabb próbatest alátámasztási felületen ható ellenerő alátámasztási felület nyílása alátámasztási felület nyílása 7. ábra. A feltételezett „meghúzódás“ jelenség sematikus ábrája különböző átmérőjű próbatestek esetén, az alátámasztási felület azonos nyílásmérete mellett kinyomó erő t alátámasztási felület nyílása kinyomó erő alátámasztási felület nyílása felület nyíláspereme és az implantátum palástfelülete között legalább 0,7 mm. Eredményeinket a problémafelvetésben megfogalmazottakkal összevetve megállapíthatjuk, hogy a beágyazási hossz a kiszakítási feszültségértékeket nem befolyásolja, az átmérő pedig az alátámasztási felület nyílásméretének relatív változásán keresztül hat erre a jellemzőre. Ez a tény felhívja a figyelmet az említett paraméter standardizálásának szükségszerűségére. 9. ábra. A próbatestek kiszakításához szükséges feszültségértékek átlaga 7, illetve 4.5 mm-es alátámasztási-felület nyílásátmérő esetén 8. ábra. A feltételezett „meghúzódás“ jelenség sematikus ábrája azonos átmérőjű próbatestek esetén, az alátámasztási felület eltérő nyílásmérete mellett A feltételezést igazolandó vagy elvetendő, megfordítottuk a problémát. Azonos átmérőjű és beágyazási hosszúságú próbatesteket vizsgáltunk az alátámasztási felület nyílásának átmérőjét változtatva, különböző átmérőjű szűkítőgyűrűk közbeiktatásával (8. ábra). Ez tulajdonképpen az előző jelenség negatívja. A próbatest palástfelszíne és az alátámasztási felület nyíláspereme közötti rés nagyságát nem a próbatestek különböző átmérője, hanem az alátámasztási felület nyílásméretének eltérése változtatja. A kapott hisztogramm (9. ábra), amelyen 7, illetve 4,5 mm-es lyukátmérő mellett, 4 mm átmérőjű próbatestek kiszakításakor számított feszültségátlagokat ábrázoltuk, alátámasztani látszik feltételezésünket. Eszerint a nagyobb lyukátmérő esetén, nagyobb a rés és az akrilát nagyobb mértékben „meghúzódik”, erőteljesebben ráfeszülve a próbatestre, amely nagyobb kiszakítási feszültség-értékeket eredményez. Az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy különböző átmérőjű implantátumok push-out teszttel történő vizsgálata során tekintettel kell lennünk az alátámasztási felület nyílásméretének relatív változására. Hasonló következtetésre jutottak Dhert és misai végeselem-analízissel vizsgálva a problémát [9], Az általuk javasolt optimális réstávolság az alátámasztási 10. ábra. A ferde felszíneken ható feszültségek komponensekre bontva. A kevésbé ferde, 10°-os ferde felszíneken ható kiszakítóerő esetében az oldalirányú komponens kisebb, mint a ferdébb 15°-os felszínnél A hengeres és kúpos próbatestek összehasonlító vizsgálatakor azt vártuk, hogy a párhuzamos falú, hengeres próbatestek esetén nagyobb feszültségértékeket kapunk, mint a 9 fokban összetérő falú próbatestek kiszakításakor, hiszen a hengeres próbatestek esetében az oldalirányú feszültségkomponensek fellépésének valószínűsége nagyobb. Ezzel szemben a két csoport feszültségérték-átlagai között, a vizsgált 9°-os oldalfal-összetérés esetén nincs szignifikáns el
