Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-02-01 / 1. szám

28 FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001. vasolt antibiotikum szedését megtagadta. Másnap este a beteg az állkapocs alatti térimé növekedése, vala­mint fulladás és láz miatt fölkereste a fogorvost, aki - elmondása szerint - egy amp. Retardillint adott be neki, majd javasolta a háziorvossal való konzultációt, amit a páciens visszautasított. A foghúzást követő 2. nap reggel, állapotának sú­lyosbodása miatt a kihívott háziorvos újabb adag Re­tardillint, valamint Doxicyclin tablettát adott a betegnek. Az elkövetkező 2 nap során a nyaki duzzanat tovább nőtt, a beteg dyspnoés volt és általános állapota folya­matosan romlott, lelassulttá, aluszékonnnyá vált és na­gyon sok folyadékot fogyasztott. Negyedik nap a mentők somnolens állapotban a Bonyhádi Kórház-Rendelőin­tézetbe szállították, ahol hypotoniát, cyanosist és keto­­acidosist állapítottak meg (vércukor: 41,1 mmol/l, pH: 6,98, vizeletaceton: +), valamint fertőzésre utaló 18.600-as fehérvérsejtszámot találtak. A laborértékek korrekciója után tensiocsökkenés lépett föl, majd asystolia, mely miatt lege artis reanimatiót kellett végezni. A beteg spontán légzése visszatért, de hypotonizálódási tendencia volt megfigyelhető, amit toxicus shock kialakulásával magya­ráztak. Tekintettel állapotának súlyosságára, a beteget át­szállították a PTE ÁOK AITI-be. A mentőben újabb reani­matiót kellett végezni, mely szintén sikeres volt. A páciens comatosus tudatállapotában (GSS 3), fáj­dalomingerekre nem reagálva, spontán légzéssel ke­rült az Intenzív Osztályra. Nem sokkal felvétele után shockos állapot alakult ki (RR. 70/40 Hgmm, P.: 134/min), majd electromechanicus dissociatio létrejötte miatt újabb - sikeres - reanimatiót végeztek, ami után a beteg gépi lélegeztetésre szorult. A 6,77-es pH me­tabolicus acidosist, a 32 mmol/l-es vércukor-koncent­­ráció kifejezett hyperglykaemiát mutatott. Emellett septi­cus állapotra jellemző paramétereket mértek (septicus lázmenet, We: 1/60, fvs: 13,4 G/l, ebből neutrophil 87,7%, protrombin-érték: 65%, GOT 70 U/l), valamint vese­elégtelenség kialakulását igazolták (CN: 15,0 mmol/l, Creatinin: 262 pmol/l). Az infectio miatt az AITI orvosai, haemocultura leoltása után azonnali Inj. Aktil, Inj. Kiion, Inj. Amikin antibiotikum-kombináció adását kezdték meg, és szájsebészeti konzíliumot hívtak a beteghez. 1. kép. A beteg a phlegmone jeleivel az incisio megkezdésekor 2. kép. A phlegmonéra és a gázképződésre utaló nagy submentális levegöárnyék a CT-n A kifejezetten obes nőbeteget megvizsgálva, az oedema jelei mellett a submandibuláris területen, a kö­zépvonalban a nyakra terjedő, hyperaemiás beszűrö­­dés volt látható. A fej-nyaki nyirokcsomók az obesitás, oedema és a nagyfokú duzzanat miatt nem voltak ta­pinthatók. A mandibula, különösen a bal oldalon és a mentum táján kiszélesedett, kontúrjai nem voltak érez­hetőek. A gyermekököl nagyságú térimé tömött tapin­­tatú volt, nem fluctuált. Határai phlegmonosus jellegüen elmosódottak, demarkálódási tendenciát nem mutatott (1. kép). A szájvizsgálat során erős foetor ex ore volt érezhető, a száj elhanyagolt, a fogazat carieses és hiá­nyos volt. Az extrahált 36-os fog helyéről genny ürült, az alveolus környéke hyperaemiás és duzzadt, a vesti­­buláris áthajlás kitöltött volt. Ezen kívül a jobb alsó quadránsban viselt 44,45-47 forrasztott technológiával készült fémhíd, korából és állapotából ítélve, felvetette az alatta található fogak gócos mivoltának lehetőségét. Figyelmünk azonban ekkor elsősorban a 36-os számú, extrahált fog alveolitisére és periostitisére irányult. Az alapos excochleatio során az alveolusból nagyobb mennyiségű gennyet, debrist és egy fracturált gyökér­darabot távolítottunk el, majd a vestibularis áthajlásban incisiót és drenázst végeztünk. Az alveolusból és az inci­­siós nyílásból leoltást végeztünk mikrobiológiai tenyésztés céljából. A beteget párakötéssel láttuk el, Chlorhexidines, valamint Betadine oldatos szájtoalettet javasoltunk. Más­napra az alveolusból megszűnt a gennyürülés és az intraorális duzzanat mértéke csökkent. Az incisiós nyí­lásból minimális mennyiségű szivárgást észleltünk. Az extraorális térimé kiterjedése is csökkenni látszott, de beolvadási hajlamot nem mutatott, ezért a párakötést továbbra is fenntartottuk. Az elkövetkező 2 nap során a nyaki körfolyamat mérete nem változott jelentősen, és csak minimális beolvadási tendencia jelei látszottak. Ezért koponya és nyaki CT-felvétel készítését kértük. Ezen megállapítható volt több, a nagyerek szomszéd­ságában levő megnagyobbodott nyirokcsomó, vala­mint a submentális területen, a nyelvcsont magassá­gában elhelyezkedő, kb. 3x2 cm-es levegőárnyék, több kisebb buborék kíséretében (2. kép). Követve a

Next

/
Oldalképek
Tartalom