Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-02-01 / 1. szám
28 FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001. vasolt antibiotikum szedését megtagadta. Másnap este a beteg az állkapocs alatti térimé növekedése, valamint fulladás és láz miatt fölkereste a fogorvost, aki - elmondása szerint - egy amp. Retardillint adott be neki, majd javasolta a háziorvossal való konzultációt, amit a páciens visszautasított. A foghúzást követő 2. nap reggel, állapotának súlyosbodása miatt a kihívott háziorvos újabb adag Retardillint, valamint Doxicyclin tablettát adott a betegnek. Az elkövetkező 2 nap során a nyaki duzzanat tovább nőtt, a beteg dyspnoés volt és általános állapota folyamatosan romlott, lelassulttá, aluszékonnnyá vált és nagyon sok folyadékot fogyasztott. Negyedik nap a mentők somnolens állapotban a Bonyhádi Kórház-Rendelőintézetbe szállították, ahol hypotoniát, cyanosist és ketoacidosist állapítottak meg (vércukor: 41,1 mmol/l, pH: 6,98, vizeletaceton: +), valamint fertőzésre utaló 18.600-as fehérvérsejtszámot találtak. A laborértékek korrekciója után tensiocsökkenés lépett föl, majd asystolia, mely miatt lege artis reanimatiót kellett végezni. A beteg spontán légzése visszatért, de hypotonizálódási tendencia volt megfigyelhető, amit toxicus shock kialakulásával magyaráztak. Tekintettel állapotának súlyosságára, a beteget átszállították a PTE ÁOK AITI-be. A mentőben újabb reanimatiót kellett végezni, mely szintén sikeres volt. A páciens comatosus tudatállapotában (GSS 3), fájdalomingerekre nem reagálva, spontán légzéssel került az Intenzív Osztályra. Nem sokkal felvétele után shockos állapot alakult ki (RR. 70/40 Hgmm, P.: 134/min), majd electromechanicus dissociatio létrejötte miatt újabb - sikeres - reanimatiót végeztek, ami után a beteg gépi lélegeztetésre szorult. A 6,77-es pH metabolicus acidosist, a 32 mmol/l-es vércukor-koncentráció kifejezett hyperglykaemiát mutatott. Emellett septicus állapotra jellemző paramétereket mértek (septicus lázmenet, We: 1/60, fvs: 13,4 G/l, ebből neutrophil 87,7%, protrombin-érték: 65%, GOT 70 U/l), valamint veseelégtelenség kialakulását igazolták (CN: 15,0 mmol/l, Creatinin: 262 pmol/l). Az infectio miatt az AITI orvosai, haemocultura leoltása után azonnali Inj. Aktil, Inj. Kiion, Inj. Amikin antibiotikum-kombináció adását kezdték meg, és szájsebészeti konzíliumot hívtak a beteghez. 1. kép. A beteg a phlegmone jeleivel az incisio megkezdésekor 2. kép. A phlegmonéra és a gázképződésre utaló nagy submentális levegöárnyék a CT-n A kifejezetten obes nőbeteget megvizsgálva, az oedema jelei mellett a submandibuláris területen, a középvonalban a nyakra terjedő, hyperaemiás beszűrödés volt látható. A fej-nyaki nyirokcsomók az obesitás, oedema és a nagyfokú duzzanat miatt nem voltak tapinthatók. A mandibula, különösen a bal oldalon és a mentum táján kiszélesedett, kontúrjai nem voltak érezhetőek. A gyermekököl nagyságú térimé tömött tapintatú volt, nem fluctuált. Határai phlegmonosus jellegüen elmosódottak, demarkálódási tendenciát nem mutatott (1. kép). A szájvizsgálat során erős foetor ex ore volt érezhető, a száj elhanyagolt, a fogazat carieses és hiányos volt. Az extrahált 36-os fog helyéről genny ürült, az alveolus környéke hyperaemiás és duzzadt, a vestibuláris áthajlás kitöltött volt. Ezen kívül a jobb alsó quadránsban viselt 44,45-47 forrasztott technológiával készült fémhíd, korából és állapotából ítélve, felvetette az alatta található fogak gócos mivoltának lehetőségét. Figyelmünk azonban ekkor elsősorban a 36-os számú, extrahált fog alveolitisére és periostitisére irányult. Az alapos excochleatio során az alveolusból nagyobb mennyiségű gennyet, debrist és egy fracturált gyökérdarabot távolítottunk el, majd a vestibularis áthajlásban incisiót és drenázst végeztünk. Az alveolusból és az incisiós nyílásból leoltást végeztünk mikrobiológiai tenyésztés céljából. A beteget párakötéssel láttuk el, Chlorhexidines, valamint Betadine oldatos szájtoalettet javasoltunk. Másnapra az alveolusból megszűnt a gennyürülés és az intraorális duzzanat mértéke csökkent. Az incisiós nyílásból minimális mennyiségű szivárgást észleltünk. Az extraorális térimé kiterjedése is csökkenni látszott, de beolvadási hajlamot nem mutatott, ezért a párakötést továbbra is fenntartottuk. Az elkövetkező 2 nap során a nyaki körfolyamat mérete nem változott jelentősen, és csak minimális beolvadási tendencia jelei látszottak. Ezért koponya és nyaki CT-felvétel készítését kértük. Ezen megállapítható volt több, a nagyerek szomszédságában levő megnagyobbodott nyirokcsomó, valamint a submentális területen, a nyelvcsont magasságában elhelyezkedő, kb. 3x2 cm-es levegőárnyék, több kisebb buborék kíséretében (2. kép). Követve a
