Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-02-01 / 1. szám
4 FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 1. sz. 2001. I. táblázat A caries rizikófaktorai • Magatartási tényezők: • Környezeti tényezők: • Orvosi problémák: • Helyi tényezők: rossz szájhigiéne cariogen táplálkozás rendszertelen fogorvoshoz járás alacsony fluoridbevitel gyógyszerszedés csökkent nyálelválasztás xerostomia cariesanamnézis: szülők, testvérek, tejfogazat, fogak morfológiája: mély barázdák, gödrök, exponált gyökérfelszínek alapján gyerekeknél és felnőtteknél is meghatározható az alacsony, közepes és magas cariesrizikó-veszélyeztetettség. Mindez befolyásolja a további preventív tevékenységeket, valamint a fogászati beavatkozások szükségességét és tervezését populációs, csoport- és egyéni szinten [8], Az utóbbi évtizedekben, a még mindig elsősorban a fejlett ipari országokban mutatkozó cariesprevalenciacsökkenés adatai szerint csupán a populáció mintegy 20%-a tartozik a cariesrizikó csoportba. A cariesrizikó meghatározása a megfelelő (fogorvosi rendelőben is alkalmazható) módszerek segítségével, mely egyúttal a prevenció és a kezelések további módozatát is befolyásolja, hazánkban és a környező országokban még nem vált általánossá. A caries továbbra is népbetegség jellegű maradt, a prevenciós törekvések állami támogatottsága hiányos, a fogászati disciplina nem tudja ezt egyedül felvállalni. A minimálisan invazív fogászati beavatkozások („minimally invasive dentistry”) gondolkodásmódjának célja a caries ellátásakor az ép fogszövetek minél nagyobb mértékben történő megtartása. Ennek történeti háttere, hogy a fluoridprevenció következtében a sima (approximális) felszíni cariesek aránya redukálódott, és ma a fogszuvasodások mintegy 90%-a a barázdákban és a gödröcskékben alakul ki. - Ha a fogszuvasodást mint bakteriális megbetegedést folyamatában tekintjük, és nem csak a „lyuk” ellátására szorítkozunk, az incipiens cariesek korai diagnosztikájával, a cariesrizikó meghatározásával, a remineralizáció lehetőségeinek igénybevételével ezt a kóros folyamatot megszakíthatjuk (szekunder prevenció). Irreverzibilis caries esetén viszont arra kell törekednünk, hogy a lehető legkevesebb ép fogszövet feláldozásával lássuk el a már kialakult laesiót. Ezek ellátására új technológiák és modern anyagok születtek. Ajánlják az ún. „levegő abrasiós” technikát, mely alumíniumoxid-részecskéket tartalmazó komprimált levegő- vagy gázsugárral a fog anyagából apró mennyiségek eltávolítására képes. Indikációs területe többek között: felszínes zománcdefektusok eltávolítása, barázdarendszer megtisztítása, kis I. és V. osztályú tömések üregének preparálása. A minimálisan invazív technikák és új anyagok segítségével több ép fogszövet tartható meg a caries eltávolítása során [9], A caries-ellátásban a modern fogászati tömőanyagok megjelenése óta, az utóbbi évtizedben a kavitásalakítás klasszikus szabályaitól mind az oktatásban, mind a gyakorlatban fokozatosan eltávolodunk. Európa ezen oldalán azonban a prevenció hiányos működése és a még mindig magas cariesprevalencia miatt az approximális és sima felszíni cariesek dominálnak, és ezek ellátására a minimálisan invazív technikák a referált cikk értelmében még kevéssé alkalmazhatók. A bond-rendszerek fejlődését analizálva, megállapítható, hogy az adhezív fogászat az utóbbi 30 évben forradalmasította a konzerváló fogászatot. A paciensek növekvő esztétikai igényeinek kielégítésére létrehozott új anyagok és eljárások lehetővé tették a fog természetes hatású reprodukcióját direkt vagy indirekt esztétikus restaurációk segítségével. Ezek tartóssága azonban csak megfelelő kötőanyagok, „bond”-ok alkalmazásával vált lehetségessé. A Buonocore által 1956-ban gyártott, majd később Bowen által módosított műgyanta az első generációs bond-anyag, mely a savval kondicionált dentin és a kompozit műgyanta között hozott létre kötődést. Az 1970-es években a bis- GMA anyagok (második generáció) a „smear layer” közvetítésével kapcsolódtak a dentinhez. A harmadik generációs anyagoknál a dentin savkezelése eltávolította vagy megváltoztatta a „smear layer”-t, a megnyílt dentin csatornákra „primer”-t, majd a zománcra és dentinre is adhezív töltetlen műgyantát helyeztek. A japán tudósok által előállított negyedik generációs anyagok magas (40%) koncentrációjú foszforsav alkalmazásával demineralizálták a dentint, a bond-anyag és a fog kemény szövetei között kialakult hibridréteg nyúlványaival („tags”) erősen kötődött. Az ötödik generációs anyagok egyik típusa már egyidejűleg kondicionálta a dentint és a zománcot, másik típusa kombinálta a savazó anyagot és a prímért. Újabban a hatodik változatnál: generációnál tartó bond-rendszerek egy lépésben, egyetlen oldat segítségével a zománchoz és a dentinhez is kötődnek. Egyes hiányosságaik miatt további fejlődésük azonban még várható. Az ideális bond-anyag biokompatibilis, egyaránt kötődik a zománchoz és a dentinhez, a rágóerőkkel és a szájüregi degradációval szemben ellenálló, mechanikai tulajdonságai hasonlóak a fog szövetéhez, és könnyű kezelhetőséget biztosít a klinikus számára [5]. A bond-anyagok egymást követő generációinak kezdeti nehéz hozzáférhetősége az utóbbi évtizedben javult. Mindezeket az anyagokat lassan hazánkban is kezdik alkalmazni, a továbbképzésben pedig folyama
