Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)
2001-08-01 / 4. szám
138 FOGORVOSI SZEMLE 94. évf. 2. sz. 2001. I. táblázat Az egyes fogak aplasiájának előfordulási gyakorisága Aplasiás fog(ak) Fő % Csak felső kismetsző(k) 65 3.46 Csak második kisőrlö 77 4,10 ebből csak alsó(k) 32 csak felső(k) 10 mind a négy 22 alsó - felső kombináció 13 Felső kettes + felső ötös 28 1.49 Felső kettes + alsó és felső ötös 28 1.49 Halmozott aplasia (>4) 27 1.44 Csak alsó középső metsző 23 1.22 Felső kettes + alsó egyes 9 0.48 Alsó egyes + két alsó ötös 5 0.26 Ritka kombinációk 32 1.70 Összesen 294 15.68 6. Az elfogadott szakirodalmi terminológiának megfelelően a 6 vagy több fog aplasiáját oligodontiának nevezzük. Anyagunkban 21 esetben fordult elő, azaz az aplasiás betegek 7,14%-ában, az összes vizsgált 1,12%-ában. 7. Négy vagy annál kevesebb fogat érintő, de ritka aplasia-kombinációk: felső nagymetsző hiánya: 9 fő négy felső metsző együtt: 2 fő felső kismetsző + felső első kisörlők: 2 fő négy alsó metsző: 1 fő négy oldalsó metsző együtt: 1 fő 8. Moláris fog aplasiát 14 főnél találtunk (0,74%). Ebből négy esetben szimmetrikus, izolált aplasia fordult elő. Megbeszélés A hypodontiával kapcsolatos adatunk megerősíti azt a szakirodalomban található megállapítást, hogy egészséges populációban a hypodontia lényegesen gyakoribb, mint a hyperodontia [11]. Igaz ez saját vizsgálataink során szerzett tapasztalatainkra is: 1875 OP-felvetel elemzése során nyolcszor gyakrabban találtunk csírahiányt, mint számfeletti fogat [12], Kapott eredményeink szerint a 6-18 éves korosztályban - hazai viszonylatban - minden hatodik fiatalnak van csírahiánya (nem számítva a bölcsességfogakat). Ez magasabb, mint Bakody [3] és Johannsdottlr, Wisth, Magnusson [14] adata. Viszont alacsonyabb Plunkett és mtsai [23] eredményénél, aki a hyper- és hypodontia előfordulását együttesen 33%-nak találta. Az egyes fogak hiányának gyakoriságára vonatkozóén több szerző az általunk kapott adatokhoz hasonló tapasztalatokról számol be [5, 24, 26], Ezek szerint a gyakorisági sorrend: kisörlők, felső oldalsó metsző, alsó középső metsző. Daugaard-Jensen és mtsai [9] szerint maradó fogazatban a kisörlők, tejfogazatban a metszők aplasiája a leggyakoribb. A molárisok, különösen az alsó első moláris aplasiája igen ritka [20, 31], Ezért is figyelemre méltó statisztikánkban az, hogy moláris fog csírahiányt 14 főnél találtunk, ebből négy esetben szimmetrikus, izolált aplasiát. Hasadékos és Down-kóros betegekre a fentiektől némileg eltérő adatok jellemzők. Shapira, Lubit és Kuftinec [26] hasadékos 5-18 éves korosztályt vizsgálva a második kisörlők gyakoriságát 18%-nak találta, ami magasabb az egészséges populációban kapott adatoknál. Down-kórosoknál az előfordulás gyakoribb [16, 19] és a gyakorisági sorrend is más: alsó oldalsó metsző (23,3%), felső második kisőrlö (18,2%), felső oldalsó metsző (16.5%), alsó második kisőrlö (15,3%). Az irodalmi adatok szerint az ectodermalis dysplasiásokon fordul elő leggyakrabban oligodontia és aplasia [15], Teljesen egységes a szerzők között a genetikai tényezők szerepének hangsúlyozása az aplasia létrejöttében [2, 11, 13, 17, 21, 22, 32, 33], Stimson, Sivers és Hlava [28] egy nagy család három generációját vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy az aplasia halmozódik, a negyedik generációban már 50%os gyakoriság várható. A Down-kór, az ajak-, szájpadhasadék és az ectodermális dysplasia predesztináló szerepe mellett más tényezőknek is van jelentősége. Collins és mtsai [7] szerint ilyen az amelogenesis imperfecta, Stoll, Dott és Alembik [29] szerint a microcephalia. Figyelemre méltó adatunk az oligodontiával kapcsolatban az 1,12%-os gyakoriság és az, hogy az aplasiás betegek 7,14%-ánál hiányzott hatnál több fogcsíra. A 21 betegből 16 volt a lány és öt a fiú, azaz a lányok között 1,47%, a fiúk között 0,63% volt az oligodontia gyakorisága. A lány-fiú arány tehát 2,3:1. Az aplasia diagnózisának felállításában az alapos anamnézis, a klinikai vizsgálat és a megfelelő röntgen elengedhetetlen [6, 16, 19]. Alexander-Abt [1] igen fontosnak tartja a rendszeres ellenőrzést. Egy 12 éves lány esetét ismerteti, akinél két kisőrlö és egy szemfog aplasiát talált, de egy év múlva a kontrollfelvételen már fogcsíra volt látható. Az irodalomban található esetközléseket tanulmányozva megállapítható, hogy az aplasiák, oligodontiák és anodontiák kezelésében a növekvő számú implantáció [18, 27, 30, 34] és fogcsíra transzplantáció [4] mellett még ma is a fogszabályozás, a protetika, a kozmetikai fogászat és a sebészet játssza a fő szerepet [10, 15, 18, 25, 32, 34, 35], E szempont figyelembe vételével a továbbiakban két aplasiás beteg sikeres fogászati rehabilitációját ismertetjük (1. és 2. ábrák).
