Fogorvosi szemle, 2001 (94. évfolyam, 1-6. szám)

2001-08-01 / 4. szám

FOGORVOSI SZEMLE ■ 94. évf. 4. sz. 2001.

135

szomszédos saját fog akadályozza az elégséges approximális kiterjesztést. Ezekben az esetekben megfelelően elhelyezett vezető barázda megoldhatja a problémát. A preparációk nem érik el a dentint, így jól összhangban vannak az adhéziós hidak alapgondolatával, a minimalizált biológiai károsítással. A szerzők javasolják a frontfogak orális felszínén vékony csapok alkalmazását a retenció fokozására (8. ábra). Ezek mélysége már eléri a dentinét. Bár a hidak helyben maradását valószínűleg elősegíti ez a megoldás, mégis véleményem szerint jelentős fenntartással kell fogadni, hiszen érintkezik a dentinnel, és ezzel az esetleges pulpa károsodás veszélye már jelentkezhet. A megoldás alkalmazásakor a sikeres lenyomatkészítés és a pontos öntvény előállítása nehéz feladatot jelent.

Az ismertetett preparációk készítésekor alapvető követelmény a behelyezési iránnyal való párhuzamosság. Ennek megvalósítását segíti az intraorális paralellométer (6. ábra). A szerkezet egyik része lenyomatanyag segítségével a maradék fogakra erősíthető. A másik részébe a kézidarab vége befogható, mely az oldalirányú és a függőleges mozgások során sem változtathatja tengelyállását. így a fogpreparációk a behelyezési iránynak megfelelően, nagy pontossággal végezhetők [27], Saját tapasztalatom szerint az intraorális paralellométer alkalmazásakor nehézséget jelent az, hogy a tartó rész le tud válni a fogakról, valamint az is, hogy a szájüregen belül helyet foglal el, így a kézidarab vezetését nehezebbé teszi.

A különböző szerzők által javasolt eltérő preparálási formák közötti választást döntően befolyásolja az, hogy bizonyítja-e valamilyen vizsgálati eredmény azt, hogy az adott előkészítés befolyásolja a fogpótlás helyben maradását, a tartósságát. Az adhéziós hidak tartósságáról egymástól jelentősen eltérő közlemények jelentek meg. Néhány publikált viselési idők és retenciós százalékok: 11 hónap - 46% [16], 21 hónap - 99% [3], 3 év - 88% [21], 46 hónap - 90% [14], 68 hónap - 92% vagy 100% típustól függően [2], 6 év - 37% vagy 96% típustól függően [29], Creugers és Van Hof statisztikai metaanalízissel vizsgált 25 klinikai vizsgálatot és 4 éves viselési idő után 74%-os retenciót talált [7], Ezt az eredményt befolyásolhatta az hogy a feldolgozott adhéziós hidak egy része még első generációs, kezdeti próbálkozás volt.

Shakal és mtsai [31] in vitro, standardizált körülmények között tanulmányozták az adhéziós hidak retencióját. Eredményeik szerint az egymástól távol elhelyezett vezető barázdák biztosítják a legjobb retenciót a fogpótlás számára.

Simon és mtsai [33] longitudinális klinikai vizsgálatukban megállapították, hogy approximálisan elhelyezett barázdák hatására az őrlőfogak táján készített adhéziós hidak 4 éves retenciója 60%-ról 95%-ra emelkedett. Ehhez hasonló eredményt kaptak De Kanter és mtsai [11] 5 éves követéses vizsgálatukban. Barrack és Bretz [2] valamint Rammelsberg és mtsai [29] klinikai vizsgálatában szintén a második és harmadik generációs pillér előkészítések adhéziós hidak tartósságát fokozó hatásáról számoltak be.

Az adhéziós hidak retencióját számos tényező befolyásolhatja: az esetek kiválasztása, a váz tervezése, a pillérek preparációja, az öntvény pontossága, az alkalmazott ragasztó cement, a ragasztás alatti izoláció sikere, az utógondozás intenzitása, a fogorvos gyakorlata stb. [26] így egy tényezőre klinikai követéses vizsgálattal nehéz megbízható adatot nyerni. A fenntartások ellenére is véleményem szerint az irodalmi adatok alapján megállapítható, hogy a III. generációs adhéziós hidakon alkalmazott preparációk fokozzák e fogpótlások tartósságát.

Említést érdemel, hogy több szerző sikeresen alkalmazza az adhéziós horgonyokat teljes borítókoronákkal kombináltan [6, 18, 37], Újabban megkezdődött a műgyanta [39] vagy kerámia [28] alapú, fémmentes adhéziós hidak klinikai kipróbálása. A megoldások lényeges előnye, hogy kiváló esztétikai eredményt lehet velük elérni, hiszen sem az elülső fogak orális, sem az oldalsó fogak okkluzális felszínén nem látszik fém felszín. A váz tervezése, a pillérek alakítása ezen megoldásoknál megfelel a jelenleg elfogadott elveknek. A műanyag vagy kerámiaváz tartóssága azonban csak többéves klinikai követéses vizsgálat után lesz elbírálható, így alkalmazásuk jelenleg még kísérleti stádiumban van.

Az adhéziós hidak 1973-as [30] megjelenésük óta jelentős fejlődésen mentek át. Az irodalmi adatok tükrében megállapíthatjuk, hogy megfelelő tervezés és kivitelezés esetén klinikailag megbízható, tartós eredmény várható tőlük [2, 4, 7, 8, 9, 25, 29],

Irodalom:

1. Aker DA, Aker JR, Sorensen SE: Effects of methods of enamel preparations on retentive strength of acid etch composite resins. JADA 1979; 99: 185-189.

2. Barrack G, Bretz W A: A long-term prospective study of the etched-cast restoration. Int J Prosthodontt 993; 6: 428-434.

3. Besimo C: Resin-bonded fixed partial denture techniques. Results of a medium.term clinical follow-up investigation. J Prosthet Dent 1993; 69:144-148.

4. Botelho M: Resin-bonded prosthesis: The current state of development. Quintessence Int 1999; 30:525-534.

5. Buonocore MG: A simple method of increasing the adhesion of acrylic filling materials to enamel surfaces. J Dent Res, 1955; 34: 849-853.

6. Chaffe RN, Cooper LF: Fixed partial dentures combining both resin-bonded and conventional retainers: A clinical report. J Prosthet Dent 2000; 83: 272-275.

7. Creugers NHJ, Vant Hof MA: An analyis of clinical studies on resin bonded bridges. J Dent Res 1991; 70: 146-149.

8. Creugers NJH, Kayser AF, Vant Hof MA: Seven and a half year survival study of resin-bonded bridges. J Dent Res 1992; 71: 1822-1825.

9. Crispin BJ: A longitudinal clinical study of bonded fixed partial dentures: The first 5 years. J Prosth Dent 1991 ; 66: 336-342.

10. Degrange M, Bouter D.: Factors Influencing the Reliability of Resin-Bonded Fixed Partial Dentures. In: Degrange M, Roulet JF: Minimally Invasive Restorations with Bonding. Quintessence, Chicago, 1997.

11. De-Kanter RJ, Ceugers NH, Verzijden CW, Vant Hof MA: a five year multi-practice clinical study on resin-bonded bridges. J Dent Res 1998; 77: 609-614.