Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
Igen lényeges kérdés, hogy a vizsgált disztálisan szabadvégű hidak mennyire felelnek meg a szakmai követelményeknek és az indikációknak. Megfelelő számú pillérfogra és valóban sorvégi foghiány pótlására készültek-e (disztális 1B osztályú [8, 9] esetek)? A hatosokat pótló szabadvégű hidak nagyobb része csak egy hídtagot tart hátrafelé (90,23%), egy sorvégi fog hiányát pótolva. A kedvező megoldásnak tekinthető kétpilléres hidak aránya ebben a csoportban 65%. Nem elhanyagolható azonban az egypilléres - kedvezőtlen szerkesztésű - hidak gyakorisága (16%). Viszonylag alacsony a két foghiányt - ötöst és hatost is - pótló hidak aránya (8,2%), ezek több mint fele azonban kétpilléres, azaz csak két pillér tartja a két fogat pótló szabadvéget. Az ötösöket pótló hidak 70%-a egy szabadvégű tagot tart, ezek közül azonban 42% (!) egypilléres, 25% kétpilléres. A négyesek pótlására készült disztálisan szabadvégű hidak között is magas a kéttagú, egypilléres hidak aránya. A hatosokat pótló szabadvégű híd közül 26 esetben volt maradékfog a hiány mögött, ez több mint 10%, az ötösöket pótló hidaknál az esetszám 18 db, arányaiban magasabb (20%). A négyesek esetében a hidak 50%-ánál volt maradékfog disztálisan, amikor végpilléres híd készítésére is lehetőség lett volna. Összességében a vizsgált anyagban a disztálisan szabad véget mintegy 25%-ban (4. ábra) nem foghiány, hanem maradékfog, korona vagy pótfog határolta. maradékfog 4. ábra. Szabadvégű liídtestek viszonya a disztális foghelyhez 339
