Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
gött a leoldott fehérjék mennyisége, ezt a különböző időtartamok elteltével vett minták futtatásával kapott sávok azonos intenzitása bizonyítja. A 2. ábrán a desztillált vízzel, az EDTA-val és az SDS-sel végzett mosások utáni felülúszók elektroforetikus analízisének a lelete látható. Kitűnik, hogy az albumin, a 67 kDa molekulatömegű fehérje, minden mosófolyadékban egyformán megjelenik, viszont a 94 kDa molekulatömegű fehérjét csak az EDTA és az SDS választja le, tehát ennek a fehérjének a Ti02-hoz kötődése erősebb, mint az albuminé. A harmadik kísérletsorozat célja annak a szérumfehérjének az azonosítása volt, amelyik a 94 kDa molekulatömegű markerrel futott együtt (3. ábra). A natív gél-elektroforézis 2. oszlopában megtalálható a szérum összes frakciója, így az albumin, valamint az a, ß és y globulinok. A y sáv nem olyan éles, mint a többi, mivel az ezt alkotó fehérjék különböző molekulatömegűek és töltésűek, ezért nem adnak éles képet az elektroforézisen. A 3. és 4. oszlopban a desztillált vizes mosás után nyert minták futtatásával az albuminon kívül a és ß globulinok jelennek meg. Itt nem található meg a y globulinok sávja. Az 5. és 6. oszlopban a sávok elmosódottak, mert az EDTA valószínűleg reagált a futtató géllel. Itt 2-2 erősebb intenzitású sáv található, egyik az albumin, másik a többi gélen már kimutatott 94 kDa molekulatömegű protein, amelyik a y sávban fut a natív elektroforézis során. A 7. és 8. oszlopban az tükröződik, hogy az SDS negatív töltést adva a fehérjéknek, azok gyorsabban vándorolnak az anód felé, miáltal az összes sáv elcsúszott ebbe az irányba. Valószínűsíthető, hogy az alsó sáv a y frakcióban lévő fehérjéket mutatja. Megbeszélés Eredményeink szerint az albumin kötődik a TÍO2 felszínéhez, de viszonylag könnyen, desztillált vizes mosással el is távolítható. A desztillált vizes mosáshoz képest mind az EDTA-val, mind az SDS-sel történő mosás egy intenzíven festődő sávot eredményez a Biomidi gél-elektroforézises analízis leletén. Ez a sáv a 94 kDa-os molekulasúlyú fehérjével fut együtt az SDS gélen, a natív gélen pedig a 67 kDa frakció területén található. Mind a három kísérletben ugyanazt a különbséget észleltük az elektroforézis leleten, tehát az albumin desztillált vízzel is eltávolítható volt a titán-dioxid felszínéről, a 94 kDa molekulasúlyú, a szérumfehérjék y frakciójába tartozó fehérjét viszont csak 0,2 mol/1 etiléndiamin-tetraacetát (EDTA) és 0,05 mol/1 (ammónium-hidrogénkarbonát) NH4HCO3 keverékével vagy 2 %-os nátrium-dodecil-szulfáttal (SDS) lehetett eltávolítani. Ez arra utal, hogy a 94 kDa molekulasúly csoportba tartozó fehérjék közül valamelyik fehérje specifikusan kötődik a titán-dioxidhoz, hiszen ennek leválasztása, mondhatni egyszerű fizikai módszerrel, desztillált vizes mosással nem volt elérhető; a leválasztás „kémiai segítséget” is igényelt. 333
