Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
Célkitűzés Vizsgálatainknak a célja az osszeointegráció molekuláris szintű folyamatainak, ezen belül, első lépésként, a szóba jöhető matrix fehérjék és az implantátum felszín között kialakuló kötődésnek a tanulmányozása volt. Anyag és módszer Mivel az implantátumot befogadó csontsebben a csontképződés alapjául szolgáló matrix és az implantátumfelszín közötti kapcsolat a koagulumban lévő egyes fehérjék és a titán-dioxid kapcsolódását jelenti, modellkísérleteinkben nem tényleges titán implantátumot, hanem kémiailag tiszta titán-dioxidot (Degussa) használtunk a fehérjeadszorbció vizsgálatára. Ezáltal nagyságrendekkel növelhető volt a reakcióban részt venni képes titán-dioxid összfelszín, egy a kísérleti körülmények miatt korlátozott méretben alkalmazható titánidom felszínéhez képest. Ez pedig mind az adszorbció létrejöttének, mind pedig a kötődés erősségének mérhetősége szempontjából egyaránt előnyös. Kísérleteink során 10 mg por alakú Ti02-t szuszpendáltunk 0,5 ml humán szérumban szobahőmérsékleten, állandó keverés, illetve rázogatás mellett. Ezt a szuszpenziót annyiszor készítettük el frissen, ahány mintára volt szükség az egyes vizsgálatokhoz. Ötperces inkubáció elteltével a szérumot centrifugálással (5 perc, 3000 fordulat/ perc sebesség) elválasztottuk a Ti02 üledéktől és a feltehetően adszorbeálódott fehérjéktől. A szérumot leöntöttük, az üledéket kétszer mostuk 750 pl desztillált vízzel, 5-5 percig. A mosást mindig centrifugálás követte. A desztillált vizes mosással eltávolítottuk a Ti02-hoz nem adszorbeálódott szérumproteineket. Az üledéket ezután tovább kezeltük annak érdekében, hogy az adszorbeálódott szérumfehérjéket leválasszuk a Ti02 felszínéről. így további mosás következett desztillált vízzel, majd 0,2 mol/1 koncentrációjú etiléndiamin-tetraacetát (EDTA) oldat és 0,05 mol/1 koncentrációjú ammónium-hidrogénkarbonát (NH4HCO3) oldat keverékével, illetve 2%-os nátrium-dodecil-szulfát (SDS) oldattal, külön-külön. A mosóoldat sor összeállításához azért választottuk ezeket, mert az EDTA nagyon erősen kötődik a Ca-ionokhoz, ezért a titán felszínéhez Ca-híd [1, 6] segítségével kötődő fehérjéket onnan eltávolítja. Az SDS pedig olyan erős fehérjedenaturáló szer, ami biztosan leválaszt minden titánhoz kötődő fehérjét, emellett a leválasztott fehérjének negatív töltést ad. A mosás +4°C-on, állandó rázás mellett történt. A szuszpenziókat a készítésüket követően eltelt 5 perctől 24 óráig terjedő időintervallum után centrifugáltuk, és a felülúszó folyadékból mintát vettünk az elektroforézis elvégzéséhez [8], A leoldott fehérjéket 8%-os SDS poliakrilamid gélen 7,4pH-n és natív gélen (Biomidi) futtattuk. Az SDS polikrilamid gél-elektroforézis során a gél egy-egy zsebébe 20pg proteint vittünk föl. A gélt az elektro-330
