Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
kában minden munkafázis - válogatás nélkül - obszerválásra került. A mintavétel ennek megfelelően - az adott fogorvosi és laboratóriumi körben - a valós helyzetet reprezentálja. Összesen 230 munkafázist, lenyomatot, mintát értékeltünk. A 89 anatómiai mintán, az egyéni kanál készítésére való alkalmasságot vizsgáltuk [2h, i, p]. A 12 funkciós lenyomat és a 92 funkciós minta értékelési szempontját a funkciós szélek, a minta alaplemez készítésére való alkalmassága és a fóliázandó területek bejelölése képezte [21, 3, 9, 10, 11, 12, 13]. A 37 próbafogsoron az előző paramétereken túlmenően a fogfelállítás [2m, n, o] és az állkapocs-helyzet rögzítésének körülményeit is vizsgáltuk. Az adatok felvételére egy könnyen kezelhető számítógépes programot készítettünk. A munkafázisokat nagy felbontó képességű Dental-eye fényképezőgéppel dokumentáltuk. A statisztikai feldolgozásra a Windows Excel programját használtunk. Eredmények, megbeszélés Az anatómiai mintáknak mintegy 79%-a volt alkalmas az egyéni kanál készítésre. A további 21%-ban a munkafázis ismétlésre szorult volna sérülés vagy szemmel látható torzulás miatt, ennek ellenére az orvos kérésére az egyéni kanál elkészült. Az egyéni kanál határait - a szakma szabályai szerint - az anatómiai mintán vagy lenyomaton a rendelőben kell berajzolni, a páciens klinikai anatómiai viszonyainak és az alkalmazandó funkciós lenyomatvételi technika követelményeinek figyelembevételével [2g, h, i, j, 5, 10]. Az anatómiai minták 83,7%-ban az egyéni kanál határait az orvos rajzolta be, 10,1%-ban az egyéni kanál berajzolás nélkül készült. Megjegyzendő, hogy a további 6,2%-ban a fogtechnikus rajzolta be a határokat - a páciens szájvizsgálata hiányában - a klinikai anatómiai viszonyok ismerete nélkül. A funkciós lenyomatok közül 65% bizonyult minden szempontból alkalmasnak a funkciós minta készítésre. A vizsgált funkciós mintákból 70% volt hibátlan, 30%-nál a funkciós árok valamilyen mértékben sérült. A sérülés alatt értettük a minta túlzott elcsiszolását, megfaragását, az árok letörését, légbuborék jelenlétét s egyéb mintakészítési hibákat. Az la) és b) ábrák a minták durva hibáit szemléltetik. A felső fogpótlás oropharingealis lezárásának meghatározására több módszer is elfogadott [2k, 1, 8], lényegük, hogy a klinikai anatómiai viszonyok ismeretében azt az orvosnak a páciens közreműködésével kell meghatároznia. A szakmailag kifogástalan funkciós minta vagy lenyomat birtokában, de a tényleges klinikai anatómiai szituáció ismerete nélkül, a hátsó lezárás csak jelentős bizonytalansággal határozható meg. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a hátsó lezárás jelölése csak a lenyomatok 35%-ában, míg a funkciós mintán 43%ában történt meg az orvos által. 314
