Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
a jelen vizsgálatunkban is tapasztalt kevesebb caries prevalencia egyik magyarázatául szolgálhat. 1997-ben Kedjarune thaiföldi gyermekeken végzett vizsgálatai során 1,0-1,2 ml/perc szekréciós rátát jegyzett le, melyhez hasonló értékeket kaptunk jelen vizsgálatunk során [6], Tenovou a szekréciós rátát már önmagában is caries előrejelző tényezőnek tartja [19], Raitio és mtsai a caries rizikó növekedését a 0,9 ml/perc nyálszekréciós értéknél határozta meg [11], Ez alapján az általunk vizsgált csoportokban a Turner-szindrómás csoport szekréciós rátája ezen érték feletti (1,22±0,17 ml/perc), míg a kontroll csoport esetében kapott (0,92+0,32 ml/perc) szekréciós ráta ezen határértékhez közeli értéket mutatott. Igaz, hogy tanulmányunkban nem találtunk statisztikai összefüggést a nyál szekréciós ráta és a caries prevalencia között, ami feltételezhetően a kis esetszámból adódik, azonban másik lehetséges magyarázata lehet az alacsonyabb caries prevalenciának a Turner-szindrómás csoportban tapasztalt szignifikánsan magasabb szekréciós ráta, valamint az, hogy ebben a csoportban szignifikánsan alacsonyabb a stimulált nyálban meghatározott Streptococcus mutans szám, mint az egészséges kontrollokban. Zickert és mtsai a magas DMF-T átlagokkal kapcsolatosan magas Streptococcus mutans számot találtak, amit jelen vizsgálatunk eredményei is bizonyítottak [20], A stimulált nyálban talált Lactobacillus-szám szintén összefüggésben volt a DMF-T- átlagokkal, mivel azoknál az egyéneknél, akiknél nagyobb volt a caries prevalencia, több volt a Lactobacillus-szám is. Vizsgálataink összefüggéseket találtak a caries prevalencia és a nyál mikrobiológiai összetétele között, mivel a stimulált nyálból meghatározott Streptococcus mutans és Lactobacillus-szám mind a Tumer-szindrómás, mind a kontroll csoportban szignifikáns összefüggést mutatott a DMF-T-értékekkel. Eredményeink a nemzetközi irodalmi tapasztalatokkal megegyeznek [11, 12, 13]. Ezen eredményeink a prevenció fontosságára hívják fel a figyelmet, mellyel csökkenthető lenne a caeriesben megbetegedett fogak száma, és várhatóan javulnának a nyál mikrobiológiai paraméterei is. Irodalom: 1. Bánóczy J., Orsós M., Pienihäkkinen K, Scheinin A.: Collaborative WHO xylitol field studies in Hungary. IV. Saliva levels of Streptococcus mutans. Acta Odontol Scand 43, 367, 1985. - 2. Bixler D., Muhler J. C., Shefer W. G.: The Effect of Sex Hormones on Dental Caries in Desalivated Rats. J Dent Res 36, 709, 1957. - 3. Gábris K, Pienihäkkinen K., Nyárasdy I., Rigó O., Bánóczy J., Scheinin A.: WHO xilit — cariespreventiv program hároméves eredményei magyarországi gyermekotthonokban. IV. Mikrobiológiai vizsgálatok. A nyál Lactobacillus és Candida albicans számának változása. Fogorv. Szle 80, 71, 1987. - 4. Holbrook, W. P.: Dental caries and cariogenic factors in pre-school urban Icelandic children. Caries Res 27, 431, 1993. - 5. Jensen, B., Bratthal, D.: A new method for the estimation of mutans streptococci in human saliva. J Dent Res 27, 431, 1993. - 6. Kedjarune U., Migasena P., Changbumrung S., Pongpaew P., Tungrongchitr R. : Flow rate and composition of whole saliva in children from rural and urban Thailand with different caries prevalence and dietary intake. Caries Res 31, 148, 1997. — 7. Köhler B., Bjarnason S., Finnbogason S. Y., Holbrook W. P.: Mutans streptococci, lactobacilli and caries experience in 12-year-old Icelandic urban children, 303
