Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
dományosan nem kellőképpen előkészített bevezetése jelentős feldolgozási nehézségeket vont maga után. A palládium mint alapötvözet vagy ötvözet-alkotórész érzékeny az elemi szénre (C), s azt külső felszínére felveszi, majd később, a ráégetés során buborékképzés formájában leadja (10. ábra). A kerámiarétegben található sok buborék annak minőségét mechanikai szempontból rontja, adott esetben síkbeli, lapszerű fraktúra következik be (11. ábra). Rendkívül nehéz volt ebben az esetben olyan ötvözetspecifikus feldolgozást kitalálni, amely a buborékképződést nagymértékben kiküszöböli. A palládiumötvözetek végül is a szisztémás okokból adódó bizonytalan feldolgozhatóságuk miatt nem tudtak igazán tért hódítani. Ez nem jelenti azt, hogy az a kitartó fogtechnikus, aki a szigorú feldolgozási utasításokat szűk tűréshatárok között betartja, ne érhetne el sikereket. A redukált aranytartalmú ötvözetek, amelyeknél a palládium 30— 40%-át arannyal helyettesítették, a mikromorfológiai vizsgálatok során sok buborékot mutattak a ráégetett porcelánrétegben (12. ábra). Ezért az ilyen ötvözetekből készült fémkerámia koronáknál fennáll a fraktúra veszélye. Kérdés viszont, hogy ez vagy valami más az oka annak, hogy ezeket a redukált aranytartalmú ötvözeteket fémkerámia készítésére nem vezették be. A titánnal szemben — többek között annak biokompatibilitása miatt - a fogorvosok részéről komoly szimpátia alakult ki, a kerámialeplezés alapos vizsgálata során azonban ez a fém is jellegzetes szisztémás tulajdonságokat mutatott. A fémvázon például oxigén vagy a beágyazóanyag hatása következtében ún. „a-case réteg” képződik. Ez mintegy elválasztó rétegként funkcionál a titán és a ráégetett kerámia között. A különböző feldolgozási eljárások (beágyazóanyagok, felszíni kondicionálás) és többfajta bond használata ellenére a 10 éves vizsgálati időtartam alatt a különböző helyeken jelentkező a-case réteg mind ez ideig nem volt kiküszöbölhető (13. ábra). Sok esetben REM-es vizsgálatok nagy nagyításban (2000x-es REM-es nagyítás) egyértelműen azt mutatták, hogy a ráégetett kerámiamassza az a-case réteggel összeköt, de a titán fémváztól elválik (14. ábra). A REM-es optikai analízis eljárás (EDAX-analízis) megerősíti a titán szisztémás sajátosságait. A magas aranytartalmú nemesfémötvözetek a fémkerámiái eljárások alkalmazásának kezdetétől fogva (Németországban kb. 1965—66) problémamentesnek mutatkoznak. Oxidálódó elemek kis mennyiségű hozzáadása (például iridium, cin, cink) biztosította a fémváz és a kerámiamassza közötti erős kötést (15. ábra). A korábbi kis mennyiségű vastartalom ma már nem fordul elő. A magas aranytartalmú nemesfémötvözetek mind ez ideig apró buborékok képződésén kívül semmilyen szisztémás hibát nem mutattak, jóllehet az utóbbiak az egyes (palládiumtartalmú vagy palládiumot nem tartalmazó) nemesfémötvözeteknél mindig újra és újra megfigyelhetők (16. ábra). Ezt a fajta kerámia-fém kötést kevésbé biztosnak nevezhetnénk. 14
