Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-07-01 / 7. szám

tatlan érdeme, hogy először foglalta komplex rendszerbe a külön-külön már általánosan ismert odontológiai kormeghatározó eljárásokat.

Hat jelenséget (A = abrasio, P = periodontosis, S = secunder dentin, C = cement appositio, R = gyökér resorptio, T = transparentia) vett figyelembe, amelyek (többé-kevésbé) az életkortól függenek. Ezeket a jellemzőket egyenként, nullától háromig (0,1,2,3) pontozta, majd a pontszámokat összeadva a kapott eredményből egy regressziós egyenest képzett (y = 11,43 + 4,56x, ahol y a becsült életkor, x pedig a pontérték), és ennek segítségével véleményezte az életkort.

Johanson azt a következtetést vonta le vizsgálataiból [6], hogy megbízhatóan lehet az egyes elváltozások súlyosságát az eddigi négy helyett hét fokozatba sorolni köztes értékek meghatározásával. Gustafson számítási módja helyett, miszerint az adott egyén pontszámainak nyers összege szerepelt lineáris regresszióban az életkorral szemben, Johanson multiplex regressziót használt, minden egyes változóra külön. Mind a hat változó figyelembevételével az egyenlete: y = 11,02 + 2,30S + 3,71C + 4,14P + 5,57R + 5,14A + 9,98T (korrelációs koefficiens = 0,92; standard deviáció = 5,16).

A módszerek tesztelése során 42 fogat vizsgáltunk. A fogakat a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi Orvostani Intézetének 1997-1998. évi boncolási anyagából nyertük; 42 cadaverből 1-1 fogat távolítottunk el, melyek a jelentős foghiányok miatt különbözőek voltak (4 metszőfog, 12 szemfog, 20 kisőrlő, 6 nagyőrlő). A tényleges életkorok 18-79 év között változtak.

1. ábra. Fogcsiszolót high-scope-os képe mm-papíron

217