Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-06-01 / 6. szám

mezes csontszövet indukcióját tételezzük fel, ami több oldalról is bizonyított, akkor logikailag a felületi érdesség nagyságrendileg nem lehet kisebb, mint a csontszövet sejtes egysége. Az érett Havers-rendszer (osteon) átmérője pedig 200-250 mikron. így a mikrogeometriát jelentő, döntően 100 mikron alatti felületi egyenetlenségek mechanikus rögzítő szerepet nem játszhatnak. Összehasonlító vizsgálatokban a kisebb felületi érdességű implantátumok jobb rögzítettségűnek mutatkoztak a nagyobb felületi érdességűeknél, vagy legalábbis nem különböztek azoktól [25, 27].

A legújabb kutatások a mikrogeometria jelentőségét a csontképzésre gyakorolt hatásban látják. Az új csont képződését cellularis szinten a mesenchymalis eredetű fibroblast sejtek osteoblastokká történő átalakulása határozza meg. A kutatási eredmények alapján valószínűnek látszik, hogy bizonyos felületi mikrogeometriák olyan sejt-fenotípusokat hoznak létre, amelyek könnyebben alakulnak át osteoblastokká [4, 5, 21]. François P. és mtsai (8) azonban azt is kimutatták, hogy a felületi érdesség fokozása csökkenti az implantátum felületének fehérjeabszorpcióját. A kutatások ellenére az implantátumok ideális felületi mikromorfológiája mind a mai napig nyitott kérdés maradt.

Jelen vizsgálataink és a klinikumban 4 éve sikerrel alkalmazott lézerrel felületkezelt implantátumokkal (Uniplant) szerzett tapasztalatok alapján, a lézeres felületkezelés előnyeit elsősorban a speciális felületi mikrogeometriában látjuk. Nem kizárható a lézernek az anyag felületi energiáját növelő hatása sem, amely a csontképzésben úgyszintén fontos szerepet játszhat [5],

Kétségtelen, hogy a lézeres felületkezeléssel kapcsolatban sok kérdés vár még tisztázásra, így talán elsősorban a csontosodás időbeni lefolyásának vizsgálata. Ha ugyanis a mikrogeometriának a csontképzésben van szerepe, akkor a különböző felületek összehasonlításában a csontintegráció folyamatát is vizsgálnunk kell.

Reméljük, hogy későbbi vizsgálataink még több kérdésre választ adnak, és azok eredményeként új, klinikailag sikeres eljárással növelhetjük a fogászati implantátumok, az implantációs fogpótlások megbízhatóságát.

Irodalom: 1. Ameen, A. P., Short, R. D., Johns, R., Schwach, G.: The surface analysis of implant materials. 1. The surface composition of a titanium dental implant material. Clin. Oral Impl. Res. 4, 144, 1993. - 2. Baier, R. E., Meyer, A.: Implant surface preparation. Int. J. Oral Maxillofacial Implants. 3, 9, 1988. — 3. Binon, P. P., Weir, D. J., Marshall, S. J. : Surface analysis of an original Branemark implant and three related clones. Int. J. Oral Maxillofacial Implants. 7, 168, 1992. — 4. Boyan, B. D., Batzer, R., Kieswetter, K., Liu, Y., Cohran, D. L., Szmuckler-Monder, S. S., Dean, D. D., Swartz, Z.: Titanium surface roughness alters responsiviness of MG63 osteoblast-like to 1 alpha, 25-(OH)2D3. J. Biomed. Mater. Res. 39, 77, 1998. -5. Boyan, D. D., Hummert, T. W., Dean, D. D., Schwartz, Z.: Role of material surfaces in regulating bone and cartilage cell response. Biomaterials. 17, 137, 1996. -6. Buser, D., Schenk, R. K., Steinmann, S., Fiorellini, J. P., Fox, C. H., Stich, IL:

178