Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-05-01 / 5. szám

Fogorvosi Szemle 93. 149-154. 2000.

Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, Fogászati és Szájsebészeti Klinika (igazgató: dr. Mari Albert egyetemi tanár), Szeged

Szilárdsági vizsgálatok cadaverből származó

csontokon

DR. HALÁSZ JENŐ és DR. KOVÁCS ÁDÁM

A szájüreg az állcsontokkal együtt egyedülállóan összetett funkciót lát el az emberi szervezetben. A szájüregi rákok kezelése kapcsán sok esetben megbomlik az anatómiai egyensúly, s ez súlyos zavart okoz a működésben, mind a beszédben, mind a táplálkozásban, és az arc esztétikáját is meghatározza. A legsúlyosabb zavart az állkapocs folytonosságának hiánya okozza. Napjainkban az elveszett állkapocsrész pótlása már elengedhetetlen feltétele a kezelésnek. Az utóbbi évtizedben a vaszkularizált csonttranszplantátumok alkalmazása tért hódított.

Az elérhető nyeles lebenyek használatával, mint LdOMC (Quillen, Borbély és mtsai); PmMC (Brown és mások); TOMC (Demargasso, Kovács és mtsai); valamint mikrovaszkuláris módszerrel átültetett szabad lebenyek alkalmazásával, mint: csípőcsont (Taylor és mások); lapockaszél (Teot és mások); radius (Biemer és mások, Soutar és mások); metatarsus (Macleod és mások); fibula (Hidalgo, Kiss és mtsai).

A csontpótlásról számos megjelent közlemény jó esztétikai és működésbeli eredményről számol be, de magát a működést, úgymint a rágást, táplálkozást illetően alig találunk adatokat (Űrkén és mások, Markowitz és mások). Rágás kapcsán az ember 25-127 kg erőt tud kifejteni (Gibbs Ch. és mások), tehát ilyen megterhelés tevődik át az állkapocsra. A pótlásra felhasznált csonttranszplantátumok nagysága, milyensége változó. Ezek szilárdságára vonatkozó adatokat nem találtunk az irodalomban.

Vizsgálataink célja az volt, hogy adatokat kapjunk arra vonatkozóan, hogy melyik transzplantátum közelíti meg legjobban a mandibulát szilárdsági szempontból.

Anyag és módszer

Vizsgálatainkat friss cadaverből vett csontrészleteken végeztük. A specimeneket PVC-fóliába hegesztve, tartósítóanyag nélkül +5°C-on tároltuk a vizsgálat idejéig. Ez a tárolási idő nem volt hosszabb 3-4

Érkezett: 1999. május 29. Elfogadva: 1999. június 25.

149