Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
Csak uniós országokban fordul elő, hogy egyáltalán nincs elismert szakképesítés (III. táblázat). Az európai átlag 3,3 országonként. Horvátország, Szerbia és Szlovénia szignifikánsan magasabb értéket mutat: 6, 7 és 8, Izrael 9. Nincs olyan szakképesítés, amely minden országban megtalálható. A gyakorisági sorrend a következő: a fogszabályozást és a szájsebészetet azonos arányban követi a gyermekfogászat, a parodontológia és a fogpótlástan (II. táblázat). A többi szakképesítés csak néhány országban fordul elő. Érdekes módon az implantológiát a 28 ország egyike sem ismeri el szakképesítésként. A fogszabályozás 82%-ban, a szájsebészet pedig 75%-ban elismert szakképesítés, s ez a tény rávilágít arra, hogy sajátos vonásaik miatt ezek nemcsak jellemző, de szükséges önálló szakterületek is. TV. táblázat Elismert fogászati szakképesítések 15 EU-országban O O/S M/ Gy/F Par Pr FS E F/N O/M O/P R K/F Kl/F G O/F Ausztria + Belgium Dánia + + Egyesült Királyság + + * Finnország + + + Franciaország + Görögország + + Hollandia + + Írország + +* Luxemburg Németország + + Olaszország + + Portugália Spanyolország + +* Svédország + + + + + + + + *** Fogászati irányelvek céljából *** Néhány területen *** Egy területen A 2. kérdés: Milyen szakképesítéseket kellene elismerni Európában? Az erre adott válaszok a gyakoriságot tekintve tükrözik az első kérdésben megjelölt szakképesítéseket. Ahol válaszoltak a kérdésre, ott ügy gondolták, hogy azokat a szakképesítéseket lenne fontos elismerni Európában, amelyeket a legtöbb országban már elismernek, azaz: fogszabályozás, szájsebészet, gyermekfogászat, parodontológia, fogpótlástan, endodoncia. A 3. kérdés: Mennyi ideig tart a szakképzési program? A szakvizsgához szükséges gyakorlati képzés megnevezett időtartama kettőtől öt évig terjedt. Hollandiában a kötelező gyakorlat négy év; Svédországban, Szlovéniában és Lengyelországban három év szükséges a szakvizsgához. 5
