Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-04-01 / 4. szám

három különböző csoport az általuk képviselt terápiás elvek szerint készítette el a páciensek számára a fogpótlásokat. A könyv a fogművek elkészítésének részletes leírását tartalmazza, a tervezéstől a megvalósításig nagyon alaposan, az implantológia tudományának legújabb eredményeire támaszkodva. A kivitelezés teljes, orvosi és laboratóriumi munkamenetét 200 oldalon, 9 fejezetre tagolva kb. 500 briliáns technikával készített fényképpel dokumentálják a szerzők.

Néhány, a legfontosabb és legizgalmasabb kérdések közül:

1. Hány implantátumot kell felhasználni egy meghatározott szuprastruktúra elkészítésekor?

2. Milyen feltételek mellett vonhatók be a természetes pillérek az implantátumok mellett?

3. Lehet-e, kell-e az implantátumokat azonnal megterhelni?

4. Szükséges-e az implantátumokat sínezni?

5. Lehetséges-e és hogyan, az implantátumok gyógyulási idejét csökkenteni?

6. Szükségesek-e az előzetesen elvégzett csontpótló műtétek?

7. Mely felépítménytípusnak (a hídnak, az implantátumokon megtámasztott hibridprotézisnek, vagy a nyálkahártyán támaszkodó, implantátummal elhorgonyzott fogműnek) jobb a prognózisa?

Két fejezet foglalkozik az implantátumra készített fogművek passzív illeszkedésének kérdésével, valamint az egyes szakemberek által javasolt, lehetséges megoldások leírásával, a beágyazó anyagok és a mintakészítés anyagainak problémáival. Az utolsó két fejezet az összefoglalás és az eredmények értékelése. Javasolható a könyv, mindenkinek, orvosnak, fogtechnikusnak, aki a témában érdekelt.

Dr. Kádár László

Színes fogászati atlaszok: Axel Bumann, Ulrich Lotzmann: Funkcionális diagnosztika és a terápiás alapelvek (Funktionsdiagnostik und Therapieprinzipen) Georg Thieme, Stuttgart, 2000. 858, többségében színes kép, 1304 segítőábra. Ára: 498 DM.

A fogászati funkcionális diagnosztika a rágó apparátus struktúrájának funkcionális állapotával foglalkozik. A funkcionális zavarban szenvedő beteg esetében ez specifikus diagnózis felállítását teszi lehetővé, de más állcsontsebészeti vagy fogászati beavatkozás előtt álló betegek esetén is orvosi és igazságügyi fogorvostani szempontból ajánlott.

A konvencionálisán alkalmazott klinikai vizsgálómódszerek (aktív mozgások vizsgálata, izmok tapintásos vizsgálata) gyakran nincsenek összhangban a beteg tüneteivel. Ezért az elmúlt 15 évben olyan speciális, a rágó apparátust vizsgáló manuális eljárás került bevezetésre, amelynek a középpontjában az ún. terhelési vektor áll, amely a biológiai rendszer adaptációjából és kompenzációjából tevődik össze. A terápia csak azután indikálható, ha a kezelő tisztában van avval, hogy melyik struktúra károsodott (terhelési vektor), illetve annak mi az oka (befolyásoló tényezők).

Az atlaszban a funkcionális vizsgálat olyan, már korábban az ortopédiai vizsgáló eljárások között számon tartott módszerei kerülnek bemutatásra, amelyeket Cyriax, Maitland, Mennell, Kalterborn, Wolff és Frisch írtak le először. Hansson és munkatársai a 70-es évek végén és a nyolcvanas évek elején javasolták e módszerek alkalmazását az állkapocsízületre is. G. Groot Landeweer fizikoterapeuta segítségével a nyolcvanas évek végére állt össze ez a tudásanyag, és mint praktikusan alkalmazható vizsgálati koncepció, került továbbfejlesztésre. Mivel ez a klinikai eljárás a klasszikus klinikai funkcionális vizsgálattól alapjaiban különbözik, ezért ezt a „manuális funkcionális vizsgálat” terminussal látták el. A manuális funkcionális vizsgálat célja az ízülethez tartozó struktúrák adaptációs mértékének elemzése, és a lehetséges terhelési vektorok kimutatása, amely csak műszeres módszerekkel nem lehetséges.

123