Fogorvosi szemle, 2000 (93. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

képzés. A posztgraduális képzés olyan képzés, amely az alapképzést követi, és további fokozat vagy diploma megszerzésére irányul.

Mi a különbség a posztgraduális képzés és szakképzés között? A szakképzés olyan posztgraduális képzés, amely szakorvosi minősítést ad. A CECDO jóváhagyta, hogy minimum hároméves (4500 órás) teljes vagy ezzel egyenértékű részidős elméleti és gyakorlati képzésből álljon. A képzés elméleti része egyetemen vagy ezzel egyenértékű intézményben történik. A gyakorlatot egyetemnek vagy ezzel egyenértékű intézménynek kell szerveznie, de elvégezhető bármely más, jóváhagyott helyszínen, az egyetemen belül vagy kívül (az egyetem által akkreditált gyakorló helyen). Ezáltal kibővül a gyakorlat lehetősége a kórházakra és egészségügyi központokra is. A képzés végén a szakorvos-jelöltet hivatalosan vizsgáztatni kell. Előnyös lenne a vizsgakövetelményeket általánosan meghatározni az Unió országaiban.

Mivel az ACDT csak két szakképesítést ismert el, a fogszabályozást és a szájsebészetet, ezért felvetődött az a kérdés is, milyen más szakképesítést ismerjenek el az EU országaiban. Erre a kérdésre azonban minden uniós ország másképp válaszol. Milyen szakképesítéseket vegyenek be és milyen fontossági sorrendben? A CECDO vita után jóváhagyta, hogy szükség van a már létező szakképesítésekre (szájsebészet, fogszabályozás), és nagy az igény a fogászati népegészségügy szakképesítésként való elismerésére mindenütt az Unióban. Azonban sok más szakterület is van, amely szakképesítésként elismerhető lehetne.

Ilyen és hasonló kérdéseket tárgyaltak meg az Európai Fogászati Kollégium című konferencián, melyet 1995-ben az Angol Sebészek Királyi Kollégiuma rendezett [3], A konferencia célja a létező nemzeti és európai szervezetek tevékenységének összehangolása volt, beleértve az európai szakorvosi testületeket. Több előadás és egy munkacsoport foglalkozott a s z akke pzéssel. Több mint 20 szakképesítést határoztak meg a fogászaton belül, melyek négy fő csoportba oszthatók:

a) arc- és állcsontsebészet, szájsebészet, orális medicina, beleértve az orális patológiát, az orális mikrobiológiát és a maxillofaciális radiológiát;

b) fogszabályozás;

c) fogászati népegészségügy;

d) általános fogászat, beleértve olyan szakterületeket, mint endodoncia, implantológia, parodontológia, fix és kivehető fogpótlástan.

Az a) b) és d) kategória különböző praktizálási módokra és technikákra épül, míg a c) csoport lakossági szükségletekre. Egyetértettek a szakorvos CEDCO által lefektetett definíciójával, mely alapvetően azt mondja ki, hogy a szakorvosnak alapképesítése kell legyen, majd pedig további elfogadott és akkreditált képzésben kell részt vennie.

Javasolták egy olyan rendszer kidolgozását, amellyel mind a képzési program, mind a képzésben résztvevők alapos vizsgálatnak és akkreditálásnak vethetők alá. Ezt először nemzeti alapon kellene megvalósítani, majd pedig erőfeszítéseket kell tenni, hogy Európaszerte összhangba hozhatók legyenek.

2