Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

— Részletesen elemeztük a vizsgált személyek szájhigiéniáját, azt a tényezőt, amely biztosan jelentős hatást fejt ki a fogak, illetve a parodontium állapotára. A kevésbé károsodott fogúak szájhigiéniája kissé kedvezőtlenebb, de ez a különbség nem szignifikáns, szakmailag nem jelentős. A megtámasztásra is igénybe vett tovafutó kapcsok mellett a szájhigiénia rosszabb, ez tehát nem eredményezheti az egészségesebb fogazatot. Nem sokban tér el a szájhigiénia különbsége azokban a csoportokban sem, ahol nincs károsodott fog, vagy a fogaknak csak egy része károsodott. Jelentős különbség csak abban a csoportban van, ahol az összes érintett fog károsodott. A felsorolt tényezők semmiképpen sem okozhatták a károsodásban megmutatkozó jelentős különbségeket.

Összességében ez arra utal, hogy a fogpótlás biomechanikai hatása kedvezően befolyásolja a fogak parodontiumának ellenálló képességét. A kedvező - dentalis megtámasztásra is igénybe vett - biomechanikai hatást kifejtő tovafutó kapocs alkalmazásakor csak roszszabb szájhigiénia mellett következik be a károsodás, mint a kedvezőtlen biomechanikai hatást kifejtő — dentalis megtámasztásra igénybe nem vett — tovafutó kapocs alkalmazásakor.

Eredményeinket - a teljes anyag — több, mint 1300 kivehető fogpótlást viselő személy maradékfogainak jellemzőivel összehasonlítva szoros korreláció tapasztalható. Az elhorgonyzásra és megtámasztásra is igénybe vett fogak 21,1%-a (2), a megtámasztásra is igénybe vett tovafutó kapcsokkal érintkező fogaknak 20,1%-a károsodott. A különbség elhanyagolható. Az elhorgonyzásra igénybe vett fogak 44,7%-a (2), a megtámasztásra igénybe nem vett tovafutó kapcsokkal érintkező fogak 38,4%-a károsodott. Itt a különbség nagyobb, aminek egyik oka lehet, hogy az indirekt rögzítő nem fejt ki olyan mértékű káros irányú erőshatást, mint a direkt rögzítő. Ezt részben alátámasztja az is, hogy a fogpótlással csak érintkező, de megtámasztásra és elhorgonyzásra igénybe nem vett fogak károsodása 41,0% (2), ami közelíti a tovafutó kapcsokkal érintkező fogak 38,4%-os károsodását.

Mindezek alapján úgy látjuk, hogy a tovafutó kapocs tervezésére is érvényes a korábban megfogalmazott véleményünk (2), „az elhorgonyzásra igénybe vett fogakat - ez esetben indirekt rögzítésre igénybe vett fogakat -, megtámasztásra is igénybe kell venni”.

Természetesen ezekben az esetekben a leggyakrabban alkalmazható incizális támaszték esztétikai hatása kedvezőtlen (3. ábra) és a páciensek általában nem kedvelik. Ha a fogpótlás incizális támaszték nélkül készülne, akkor a tovafutó kapocs károsító hatásával számolni kell, ezért elhagyása indokolt. Ilyenkor nyeregtávoli megtámasztást (4. ábra) kell alkalmazni billenésgátlóként, azaz indirekt rögzítőként.

38