Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)
1999-06-01 / 6. szám
Eredmények, megbeszélés Az állkapcson ez a foghiánytípus háromszor gyakrabban fordul elő, mint a felső állcsonton. A pótoltságot elemezve (i. ábra) feltűnő az ellátatlan fogívek magas száma, ami a felső állcsonton 208 eset 45 %, az állkapcson 997 eset 63 %. Az ellátatlan esetek magas számát magyarázhatja az, hogy az ilyen típusú foghiányokkal - ha nem kombinálódtak frontfoghiánnyal - mivel nem eredményeznek feltűnő esztétikai hátrányt, a paciensek többsége nem fordul fogorvoshoz. Fokozottan érvényes ez a megállapítás az állkapocs foghiányaira, itt ugyanis az oldalsó fogak hiánya még kevésbé szembetűnő, mint a felső állcsonton. 1. ábra. A molarisokkal rövidült fogívek fogpótlással történő ellátottsága A 2. ábra a pótoltság és a vizsgálati helyszín (azaz a régió gazdasági fejlettsége, az gy fogorvosra jutó p’ciasnsszám, stb.) közötti összefüggést szemlélteti. Megállapítható, hogy a főváros (Bp. 1, Bp. 2) és a többi vizsgálati helyszín között mind a felső, mind az alsó állcsonton jelentős eltérés mutatkozik. A legnagyobb különbség a felső állcsonton Nyíregyháza és Bp. Zugló vizsgálati helyszínei között volt. Az alsó állcsontok tekintetében a legnagyobb eltérés Nyíregyháza és Bp. XII. kerület vizsgálati helyszínei között található. A 3. ábráról leolvasható, milyen mértékben befolyásolja a pótoltságot az, ha a molarisokkal rövidült fogíven frontfoghiány is van. Ha az 1. ábrát összehasonlítjuk a 3. ábrával, látható, hogy e csoportban a felső állcsonton 10 %-kal, az állkapcson 23 %-kal magasabb a pótoltság aránya. E különbség valószínű oka az, hogy ha a fogívben frontfoghiány is van, ami látszik, a paciensek lényegesen nagyobb számban fordulnak fogorvoshoz. A 4. ábra a molarisokkal rövidült foghiányok ellátására alkalmazott fogpótlástípusok %-os megoszlását mutatja. Alapvetően csak három fogpótlástípust különböztettünk meg: fix, fix + kivehető, illetőleg kivehető fogpótlást. Nem tettünk különbséget a fogpótlás anyaga, 177
