Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
4. ábra. Elégtelenül rögzülő implantátum 5. ábra. Kielégítően rögzített környezetében fellépő feszültségeloszlás implantátum környezetében fellépő feszültségeloszlás Megbeszélés Megállapítható tehát, hogy mechanikai tulajdonságaik alapján a gyakorlatban jelenleg is használt anyagok közül a polietilén nem alkalmas erőtörőként való felhasználásra. Az anyag, bár rendkívül nagy az energiaelnyelése, túlzott mértékű, részben maradandó, deformációt szenved. Ez azt jelenti, hogy rövid idő elteltével a korona meglazul, ami elősegíti a plakk akkumulációját, valamint akár törést is eredményezhet a fogpótlás anyagában, a fogművet rögzítő csavarban, ragasztócementben vagy magában az erőtörőben. Az erőtörőként jelenleg is használt másik anyag, a POM kis deformációval és kicsi veszteséggel rendelkezik, így mechanikai tulajdonságai megfelelőek. A többi általunk vizsgált anyag közül alkalmasnak látszik még az ABS, a Pa, a Pl. Az ABS mechanikai tulajdonságai mutatkoznak a legkedvezőbbnek, hátrányos azonban a sárgás színe, amely nem változtatható. A PP maradandó alakváltozása túlzott mértékű, azonban ez adalék és társító anyagokkal kedvezően befolyásolható. Kedvező még a PP jó színezhetósége is. A feszültségoptikai vizsgálatok információt adtak az implantátumra ható erőknek a csontszövetre történő átviteléről. Az erőhatásoknak a vizsgáló módszerrel végzett modellezése ráirányította a figyelmet a csontintegráció fontosságára. Nem csontintegrált implantátumnál a terhelés átadása elsősorban az implantátum csúcsánál történik, a palást területe, az ott lévő csavarmenetek a teherátadásban alig vesznek részt. A csontintegrált implantátumoknál a terhelés átadása homogénebb az implantátum teljes felszínén. Legmagasabb a mechanikai feszültség az implantátum nyaki környékén, ahol a nagyobb terhelés elviselésére képes kortikális 15
