Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

mellett. Ezen felül, véleményük szerint, a műanyag erótörő használata a fogpótlás anyagában, illetve a fogpótlást az implantátumhoz rögzítő csavarban fokozott feszültség kialakulását idézheti elő.

McGlumphy és munkatársai vizsgálatai szerint [12] a műanyag erőtörők használata nem csökkenti a csontban kialakuló feszültségeket.

A műanyag erőtörők használatakor technikai jellegű problémák jelentkezhetnek [7, 10, 11].

A műanyag alkatrészek a terhelés következtében „elfáradnak”, időközönként cseréjük szükséges. Ennek elmulasztásakor törésük nagyobb valószínűséggel jelentkezhet. A műanyag erőtörő plakkakumulációra, fogkőképződésre adhat lehetőséget, ez elsősorban a műanyag felületi megmunkálásának, illetve keménységének függvénye.

Az áttekintett irodalmi adatok alapján nem eldöntött, indokolt-e, illetve előnyös-e a műanyag erőtörők használata. Azt, hogy egy műanyag alkalmas lehet-e erőtörő céljára azt döntően mechanikai tulajdonságai határozzák meg. A felhasználható műanyagok fizikai tulajdonságai különbözőek.

Közleményünkben különböző műanyagok fizikai tulajdonságainak, deformációjának in vitro vizsgálatáról számolunk be. A kiválasztott anyagok egy része használatos egyes implantációs rendszerekben erőtörőként [1]: polietilén (Flexiroot), polioximetilén (IMH). Ezek céljára potenciálisan szóba jöhető egyéb műanyagot is megvizsgáltunk. Egy újabb implantációs rendszer, a SIS rendszer szilikongumit használ erőtörőként [15]. Ezt az anyagot még nem vizsgáltuk. A rágási folyamat modellezésére statikus és dinamikus igénybevételeket alkalmaztunk.

Vizsgálati anyag és módszer

A vizsgált műanyagok a következők voltak: polietilén, [rövidítve: PE], (Tipolen FA 2210, Tiszai Vegyi Kombinát); polipropilén [PP], (Tipploen H 384 F, tiszai Vegyi Kombinát); poli(oxi-metilén), [POM], (Histaform C9021, Hoechst); poli(akril-nitrilkosztirol)-blokk-polibutadén, [ABS], (Cycolac, General Electric); poliamid-6, [PA], (Danamid, Zotlec Viscosa); poliimid, [Pl], (Ültem 1100, General Electric).

A vizsgálatokat MTS (MTS Systems INC., Minneapolis, Minnesota) mechanikai vizsgálóberendezéssel végeztük, axiális terheléssel. A készülék segítségével meghatározott nagyságú és irányú, időben szükség szerint változtatható terhelést lehet létrehozni, valamint regisztrálhatóak a létrejövő deformációk. A statikus terhelést 12,3 MPa feszültséggel, a rágás során fellépő igénybevételt ugyanilyen terheléssel, 1 Hz periódussal modelleztük. A vizsgálat során meghatároztuk a műanyagok deformációjának időbeli változását. A dinamikus vizsgálatokból kiszámítottuk az egy ciklus során fellépő veszteségi munkát, azaz a műanyag deformációja során elnyelt energiát.

A feszültségátadási viszonyok alakulását feszültségoptikai módszerrel szemléltetjük. A feszültségoptikai módszer lényege az, hogy bizonyos műanyagokban az anyagukban kialakult feszültség függvényében a molekulák orientációja megváltozik, így törésmutatójuk is módosul, emiatt elfordítják a rajtuk áthaladó poláros fény rezgési síkját, ebből következtethetünk a feszültségi viszonyokra [13, 14]. Uniplant típusú, 12 mm hosszú, hazai gyártású implantátumba műanyagokból készítettük el a fejet, ehhez csavarral rögzítettünk fémkerámia koronát. Az implantátumot 20 mm vastag poli(metil-metakrilát) lemezbe (Vedril, ICI) ragasztottuk. A felvételek a terhelés kezdetétől számított 1 másodperc után készültek.

12