Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-03-01 / 3. szám

eltérő az érzékenység. Emiatt hazai vizsgálatok és klinikai elemzés szükséges rendszeresen, időről időre.

Az 1995-ben elvégzett és 514 fogorvos gyógyszeralkalmazási szokásaira kiterjedő vizsgálataink eredményeképpen megállapítottuk, hogy hazánkban a fogorvosok jelentős gyógyszermennyiséget írnak fel a praxisban. Átlagban 15 doboz antibiotikumot írnak fel havonta, a fogorvosok fele alkalmaz profilaktikus, háromnegyede gyulladások miatt valamilyen szert. A legtöbben Dalacin C, Augmentin, Rulid, valamint Semicillin, Doxycyclin, Maripen alkalmazását írták be a kérdőívekre. Hogy a fogorvosi antibiotikum-alkalmazásban 73%-ot kitevő fenti 6 szer közül melyek rendelkeznek megfelelő hatékonysággal, az is valamelyest illusztrálja, hogy hogyan alakult ezek összforgalma. A 6 gyógyszer forgalmát tekintve hazánkban 1994-96 között a Semicillin forgalma 40%-ra, a Maripené 60%-ra, a Doxycycliné 75%-ra csökkent, míg a Dalaciné 140%-ra, az Augmentiné 125%-ra nőtt, a Rulidé változatlan maradt. Ezek a tendenciák mutatják a gyógyszerfelírási szokásaikat nehezen változtató orvosok fokozatos áttérését a korszerűbb és hatékonyabb szerek irányába és a régebbi szerek jelentőségének csökkenési tendenciáit.

A MH Központi Honvédkórház Szájsebészeti és Fogászati Osztályán végzett eddigi vizsgálatok szerint egy több mint 200 betegre kiterjedő vizsgálatsorozatban megállapítottuk, hogy a macrolidcsoportba tartozó erythromycin közel egy nagyságrenddel több mellékhatást okoz, mint a hozzá kémiai szerkezetben nagyon hasonló, de korszerűbb, továbbfejlesztett roxythromycin (20-30%-kal szemben kb. 2-4% émelygés, hányinger stb.). Ugyanakkor mindkét szer hatásában kitűnő és hasonlóan 90% feletti hatékonyságú stomatológiai gyulladásos kórképekben. Másik, az előzőhöz hasonló felépítésű vizsgálatsorozatban a clindamycin (Dalacin C) hatékonyságát vizsgáltuk profilaktikus (implantáció, HA-alkalmazás, lágyrész-műtétek) és gyulladásos (periostitis, sinusitis, Parodontitis stb.) betegcsoportokban. A 72 betegből 69 esetben (96%) láttunk jó hatékonyságot, és mindössze 2 esetben tapasztaltunk enyhe fokú mellékhatást. Összességében mind a fekvő-, mind a járóbetegek esetében a clindamycin megbízhatóan jó, első választandó szerként alkalmazható, hatékony antibiotikumnak bizonyult mind a profilaxisban, mind a gyulladásos kórképek kezelésében. Klinikai vizsgálatainkat tovább folytatjuk. Mindkét vizsgálatsorozat azt a tendenciát mutatja, miszerint a gyógyszerkutatók a régebben ismert molekulákból továbbfejlesztett új, korszerű szerek esetében a hatékonyságot megtartva, a mellékhatásokat csökkentve egyre jobb antibiotikumokat állítanak elő.

Az antibiotikumok stomatológiai alkalmazásának fontosabb tendenciáit áttekintve megállapíthatjuk, hogy világszerte és hazánkban is a linkózamidok, makrolidek és a bétalaktamázgátló és penicillin alkalmazása terjed, a 70-es évek tankönyveiben szereplő régebbi szerek jórészt elvesztették igazi hatékonyságukat a közben változott szájflórával szemben. Ezt támasztják alá a gyógyszeralkalmazási szoká74