Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-02-01 / 2. szám
5. táblázat A mért DAS-értékek gyakorisági megoszlása (n-FOK = fogorvostan-hallgató esetszám, n-BET = beteg esetszám) DAS 4 5 6 7 8 9 10 11 12 n-FOK 2 7 9 10 11 18 4 5 4 n-BET 3 5 3 10 12 21 15 16 21 DAS 13 14 15 16 17 18 19 20-n-FOK 1 2 0 0 0 1 0 0 — n-BET 10 8 7 7 4 0 1 0-A 4. táblázatban összefoglalt adatok a DAS és a másik két mérőskála egymáshoz való viszonyát mutatják azokon a vizsgált egyéneken, akik mind a három skálát kitöltötték. Leolvasható, hogy a DAS- értékek növekedésével az általános szorongást mérő STAI-T-értékek szinte egyáltalán nem, míg az akut szorongást mérő STAI-S-értékek elég jól érzékelhetően emelkednek, ami alátámasztani látszik azt a fent említett irodalmi adatot, hogy a fogászati szorongás az általános szorongásos hajlam talaján, de attól sok tekintetben függetlenül alakul ki. Az 5. táblázatból az látható, hogy a leggyakoribb DAS-érték a fogorvostan-hallgatók között a DAS-9, míg az egyéb populáción ugyanilyen gyakori a DAS-12 is, és a köztes (DAS-10, DAS-11) értékek is gyakoriak. A fogorvostan-hallgatók esetében a DAS-13 és annál nagyobb értékek meglehetősen ritkák, ezzel szemben a többi vizsgált személy esetében még a DAS-16-os érték is elég gyakran előfordul. Megbeszélés Összegzésül elmondható, hogy a DAS-skála magyar változatának kitöltetése nem okoz gondot, mivel egyszerű, gyors, és a betegekben nem kelt ellenérzést. Ugyancsak megfigyelhető volt, hogy a kapott értékek általában jól korrelálnak a beteg klinikailag tapasztalható szorongásával. A jelen vizsgálat alapján azt mondhatjuk, hogy a betegek DAS-12-érték felett fokozott odafigyelést, DAS-16 felett pedig speciális ellátást igényelnek. A táblázatok adatait végignézve azt is elmondhatjuk, hogy a magyar változat mind az eredeti változathoz, mind a STAI-S- és STAI-T- skálákhoz hasonlóan alkalmas arra, hogy az eltérő szorongású csoportokat elkülönítse egymástól. 51
