Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-11-01 / 11. szám
részesült ilyen látogatásban, melyeket követő folyamatos curriculum reform biztosíthatja a hazai fogorvosképzés „eurokonformitását”. Összegezve, bár a látottak-hallottak nálunk ma még közvetlenül meg nem valósíthatók, feltétlen szükség van az ilyen konferenciákon való részvételre, hogy felmérjük az irányt, mely felé haladnunk kell. Dr. Bánóczy Jolán HALÁLOZÁS Dr. Uj János nyugalmazott egyetemi docens, aranydiplomás orvos, az orvostudomány kandidátusa, a Pro Universitate Emlékérem Ezüst fokozatának tulajdonosa 1998. augusztus 13-án, életének 86. évében elhunyt. Dr. Új János orvosi diplomáját az Erzsébet Tudományegyetem Orvosi Karán szerezte meg. Fiatal orvosként a kaposvári kórházban teljesített szolgálatot. A Pécsi stomatológiai klinikára Oravecz professzor kinevezése után került gyakornokként. A klinika történetében az 1967/68-as évben az orvosok között Uj János már adjunktusként szerepelt. Az Oravecz professzor halála és Schranz Dénes kinevezése közötti időszakban megbízott klinikaigazgatói teendőket is ellátott. A Dischka Győző utcai klinika tervezése során a munkából oroszlánrészt vett ki, és a továbbiakban is támogatta az épület átalakításának munkálatait. 1973-ban a rektor docenssé léptette elő. A fogorvosképzésben elsősorban a konzerváló fogászat területén végzett kiemelkedő oktató munkát. Amikor 1975-ben a POTE Fogászati Klinikája megkezdte tevékenységét, Uj Jánosnak döntő szerepe volt abban, hogy a konzerváló fogászat és az endodoncia oktatása rövid időn belül magas színvonalat ért el. Érdeme volt az is, hogy a fiatal fogorvosok elméleti és gyakorlati felkészítését kiemelt feladatnak tekintette. Az 1972-75 közötti oktatási felkészülési időszak fogorvosképzési programjának kidolgozásában komoly részt vállalt, és az ún. integrált módszer témaköreit kitűnően oktatta. Az első új rendszerű államvizsga tételeinek kidolgozásában aktív szerepet vállalt. A Fogászati Klinika 1975-ben megnyílt fekvőbeteg osztályának szakmai felügyeletét nagy lelkiismeretességgel végezte. A fogorvosok továbbképzésében komoly feladatot látott el. A tudományos munka terén már korán szerepelt mint gyakornok, először társszerzőként, majd önálló szerzőként. Számos közleménye arról tanúskodik, hogy az intézet vezetőjével karöltve kutatási területként a dentális gócfeltárás problémakörét választotta, melynek kapcsán a fogeredetű gócfertőzés kimutatásához számos vizsgáló módszert fejlesztett ki, illetve a gyakorlatban lévőket ellenőrizte, és vizsgálatainak eredményét több cikkben publikálta. Fontos kérdésnek tartotta a caries profunda dentinjének problematikáját és a megbetegedett fogbél életben tartását. A betegkezelések megkönnyítése és a betegek toleranciájának fokozása érdekében kifejlesztette az audio-analgesia konzerváló fogászati alkalmazást. Kandidátusi disszertációját 1968-ban védte meg „A megbetegedett pulpa gyógyításának problémái” címmel. Disszertációjában kifejtette a fogak megtartásának új lehetőségét, mellyel maradandó téziseket közölt. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Dr. Szabó Imre 359
