Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám

A korábbi lingualis, labiális és magas-labiális ívek nemesfémből készültek, a forrasztások helyén létrejövő rugótörések pedig gyakran tették szükségessé javításukat. A rozsdamentes acél alkalmazásának gondolata Simon érdeme, aki megállapította, hogy funkcionális hatásmechanizmus és tartósság tekintetében jobb, mint a legdrágább nemesfém ötvözet, melynél 50-szer olcsóbb [7, 10].

Rugalmasságát és hajlíthatóságát figyelembe véve Simon ívformákat dolgozott ki, melyeknél feleslegessé vált a forrasztás, mert az ívbe adott hajlítások pótolják a korábbi csavarok funkcióját, lehetővé téve a fogcsoportok, sőt egyes fogak elmozdítását is. Simon számtalan készüléket dolgozott ki, melyek segítéségével lehetővé vált a fogív tágítása, szűkítése, nyitottharapás, mélyharapás és egyes fogak helyzeti rendellenességeinek kezelése is [2, 10]. A kezelés ideje lerövidül, íveinek rugalmassága pedig biztosítja a biológiás fogelmozdítást [10].

Sajnos a multibandtechnikák, különösen a divatos straight-wire technika térhódítása szinte teljesen kiszorította a gyakorlatból ezen készülékek használatát és ismeretét is. Ezek pedig mint kiegészítő kezelési módszerek ma is hasznosak lehetnek, mert például a Ricketts-féle quad-helix nem más mint a Simon által konstruált lingualis-palatinalis támasztékos készülékek módosítása [4, 5, 11] (1. ábra).

1. ábra. Hegesztés és forrasztás nélkül készült „lingualis rugós ív” formátumok Simon szerint, melyek a quad-helix ideáját testesítik meg

181