Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
Ribári professzor és munkatársai nagy feladatra vállalkoztak, amikor nagyfokú igényességgel próbálják felölelni a szakterület legfontosabb alapismereteit, ugyanakkor a legkorszerűbb, bevált módszereket, eszközöket és eljárásokat is (a könyv terjedelmi keretein belül maradva) ismertetik. Egyik nagy érdeme a munkának, hogy az olvasó számára világosan elválasztja az ígéretes új lehetőségeket és a bevált és biztosnak mondható hagyományos eljárásokat. Az első fejezetben a fül-orr-gégészet tárgya, az alkalmazott fontosabb eszközök kerülnek tárgyalásra. A második fejezet a füllel foglalkozik. Ennek fontosabb anatómiai, kórélettani vonatkozásait, majd a fül betegségeit elemzi. A harmadik fejezet tárgya az orr, majd a negyedikben a nyálmirigyek tárgyalása következik. Az ötödik fejezetben a szájüreg és a garat, majd a hatodikban a gége, a hetedikben a nyak, a nyolcadikban a hörgőrendszer és a nyelőcső. A kilencedik fejezetben a fonitária, a tizedik fejezetben a gyógyszeres terápia kerül tárgyalásra. Az egyes fejezetek jól felépített sorrendben és kellő részletességgel tárgyalják az ismereteket. A jobb megértést nagyszámú ábra valamint a könyv nemzetközi színvonalát a bősége fekete-fehér és színes fotódokumentáció biztosítja. Az utóbbi évek egyik legkorszerűbb tankönyvét egyaránt hasznosan forgathatják a határterületen dolgozó fogorvosok, a fogorvostanhallgatók és az érdeklődő szakemberek. Dr. Gáspár Lajos B.-Z. Läufer, H. Baharav, Y. Langer, H. S. Cardash: The closure of the gingival crevice following gingival retraction for impression making. (A gingivalis rés záródása a lenyomatvételhez végzett sulcustágítást követően.) Journal of Oral Rehabilitation 1997, 24: 629-635. Az elasztikus és reverzibilis hidrokolloid típusú lenyomatanyagokkal történő lenyomatvételt megelőző sulcustágításnak több célja van: gingivalis és subgingivalis preparálás esetén lehetővé teszi a preparált és preparálatlan felszínek találkozásának pontos lemintázását, biztosítja a helyet a megfelelő mennyiségű lenyomatanyag számára, megelőzve annak sérülését és beszakadását, eliminálja a sulcusban lévő váladékozást, vérzést. A jelen tanulmány szerzői a gingivalis sulcus viselkedését tanulmányozták gyógyszerrel átitatott sulcustágító fonal eltávolítása után klinikai beteganyagon. A kísérletet 10 páciens felső, első nagymetszőjén végezték. A vizsgálatban guttapercha csúcsokat rögzítettek a fogak facialis felszínére, melyeknek a csúcsa a buccalis középvonalra (MB) és az interproximalis TLA (transitional line angles) régiókra mutatott. A dentogingivalis, semicircularis és transseptalis rostok találkozási helye ez utóbbi régiónak felel meg. A sulcustágításhoz a szerzők duplafonál-technikát alkalmaztak, melyek közül a külső fonal eltávolítását követően akrilát harapási blokkra erősített videokamera segítségével a kitágított sulcus szélességéről videofelvételeket készítettek. A sulcus tágasságát digitális mikrométerrel mérték. A kapott adatok statisztikai elemzését kétmintás t-próbával végezték. A fonal eltávolításának pillanatában mért sulcusszélességben a két régió (MB és TLA) között szignifikáns különbség nem volt. Jelentősen hamarabb záródott a TLA helyén a sulcus, mint a buccalis középvonalban 40 másodperc elteltével. A 90. másodperc után a záródási értékek kiegyenlítődtek. A szerzők a különbséget a két régió eltérő mikro struktúrájával magyarázzák. A jelen kísérlet alapján a szerzők úgy gondolják, hogy ha egy csonkról készítünk lenyomatot, a 6 percig történő sulcustágítás még a TLA régióban is elegendő helyet biztosít a lenyomatanyag számára. Több csonkról készült lenyomat esetén nem biztos, hogy ez az idő elégséges, ugyanis a sulcus a TLA-régióban előbb bezáródhat, semminthogy a lenyomatanyag bejutott volna abba. Ezt támasztják alá azok a korábbi vizsgálatok is, melyek szerint az eltávolított lenyomatok leginkább az interproximális részeken szakadozottak, hiányosak. Dr. Tóth Eszter 153