Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
A különböző anyagok közötti kötődés nagyságát az egyes szerzők által alkalmazott módszerek, anyagok különbözősége miatt nehéz összehasonlítani. A kompozitzománc esetében pl.: 12-20 Mpa-tól [11] 38 Mpa-ig [2], kompozit-dentin között 7,4 Mpa-ig [15] kompozit-szilán-porcelán rendszerben 23 Mpa [5] és 46 Mpa [7] kompozit-fém között (az ötvözet típusától, a retenciós mechanizmustól és a kompozittól függően) 5-től maximum 60 Mpa-ig terjedő [11] értéket közöltek a szerzők. Az adhéziós karral történő elhorgonyzáskor így a kompozit-zománc rendszerben (nyírószilárdság 20 MPa. A ~ 30 mm2) F ~ 600 N, míg a kompozit-fém kapcsolatban (nyírószilárdság 40 MPa, A ~ 30 mm2) F ~ 1200 N nyíróerővel szemben biztosítható kötődés. A ragasztás hátránya, hogy a kötődés erőssége fokozatosan csökken, mert a ragasztókat a kémiai és mechanikai hatások folyamatosan gyengítik. A kombinált elhorgonyzású hidak összegzett tülélését a 48. hónap után munkánkban 80%-nak találtuk, míg egyes szerzők a zománchoz ragasztott hidak esetében 44%-os [19], 75%-os [24], ill. 94%-os [3] túlélésről számoltak be, vagyis a megjelent közleményekben leírt eredményekhez hasonló értékeket érhetünk el munkánkban. A kombinált elhorgonyzású adhezív hidak leválását vizsgálva látható, hogy a pótlások 1%-a az első évben esik le, melyet a vélhetőleg nem ellenőrizhető, de jelentős hiányosságokat magukban rejtő (pl. nem közölt kontraindikációk, öntési hibák stb.) pótlások okozzák. A 12-48. hónap közötti időszakban válik le a hidak többsége. Ebben az időszakban a leválás okát olyan kisebb hibák okozhatják (pl. nem egyenletesen vékony kompozit réteg stb.) amelyek a fárasztó igénybevétel következtében a kötés gyengülése miatt a fogpótlás leesését idézik elő. A 48. hónaptól a vizsgált időszak végéig (84. hónap) a fennmaradt pótlások gyakorlatilag nem váltak le. Ez arra utal, hogy a munka pontosságának javítása és helyes indikációk esetén hosszú távon is kellő biztonsággal lehet ezeket a pótlástípusokat alkalmazni. IRODALOM: 1. Barrack, G.: Recent advances in etched cast restorations. J. Prosthet. Dent. 5, 619, 1984. - 2. Bertolotti, R. L., Lacy, A., Watanabe, L. G.: Adhesive monomers for porcelain repair. Int. J. Prosthodont. 2, 483, 1989. — 3. Besimo, Ch., Gachter, M., Jahn, M., Kuhn, A.: Klinischer Erfolg bei elektrolithisch konditionerten Adhäsivbrücken. Dtsch. Zahnarzt! Z. 51, 501, 1996. — 4. Del Castillo, E., Thompson, V. P. : Electrolytically etched nonprecious alloys: resin bond and laboratory variables. J. Dent. Res. 61, 1861, 1982. — 5. Gregory, W. A., Hagen, C. A., Powers, J. M.: Composite resin repair of porcelain using different bonding materials. Op. Dent. 13, 114, 1988. — 6. Ibsen, R. L: Fixed prosthetics with a natural crown pontic using an adhesive composite. Case history. J. South. Calif. Dent. Assoc. 41, 100, 1973. — 7. Lacy, A. M., LaLuz, J., Watanabe, L. G., Dellinges, M.: Effect of porcelain surface treatment on the bond to composite. J. Prosthet. Dent. 60, 228, 1988. - 8. Livaditis, G. J., Thompson, V. P.: Etched casting: an improved retentive mechanism for resin bonded retainers. J. Prosthet. Dent. 34, 513, 1975. — 9. Livaditis, G. J.: Cast metal resin-bonded retainers for posterior teeth. J. Am. Dent. Assoc. 101, 926, 1980. - 10. Marinello, C. P.: Adhäsivprothetik-klinische und materialkundliche Aspecte. Habilitationsschrift, Quintessenz, Berlin 43-72, 1991. - 11. Marinello, C. P., Meyenberg, K., Schürer, P.: 104
