Fogorvosi szemle, 1998 (91. évfolyam, 1-12. szám)
1998-04-01 / 4. szám
7. ábra. A kombinált elhorgonyzású rögzített fogpótlások leválási arányának grafikonja Megbeszélés Az adhezív elhorgonyzású hidak alkalmazása a protetikai ellátásban egyre elterjedtebb megoldás. A tisztán adhezív karokkal történő elhorgonyzás mellett lehetőség van az ún. kombinált elhorgonyzású fogpótlások készítésére is. Az adhezív elhorgonyzású hidak túlélését többen tanulmányozták. Az egyes szerzők szerint több tényező befolyásolhatja ezeknek a pótlásoknak az élettartamát. A pótolt fogak elhelyezkedése szerint a frontfogak pótlása kedvezőbb a molaris fogakénál. Az élettartamot nem befolyásolja, hogy alsó, illetve felső állcsontban elhelyezkedő pillérfogakra, nemes vagy nem nemes fémből, készül a híd, ill. milyen kompozíciós cementet alkalmazunk [3, 11, 14, 17, 18, 19, 24], A horgonyok rögzülését a fém és a polimer, ill. a polimer és a fogfelszín közötti ragasztókötés biztosítja. A fém és a polimer közötti kapcsolatot makromechanikai retenció (a preparálás során kialakított felületre illeszkedő fémváz), a mikromechanikai kötés (50-250 pm szemcseméretű Al203-mal homokfúvás, a fémfelszín elektrolitikus maratása, kémiailag maró gélek alkalmazása) és kémiai kötés (szilanizálás, reaktív csoportokat tartalmazó cementek (pl.: 4META, foszfátmonomer-primer) segítheti elő [1, 4, 8, 10, 12, 13,21,25]. A fogfelszín és a polimer közötti kapcsolatot makromechanikai retenció (a preparálás során kialakított alakzáró felületek), mikromechanikai retenció (pl.: H3P04 savazás) és a kémiai kötés (zománc, ill. dentinbondok) biztosíthatják. 103
