Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
HALÁLOZÁS Dr. habil. HATTYASY DEZSŐ emeritus professzor, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, az orvostudomány doktora, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fog- és Szájbeteg Klinikájának alapító igazgatója, 1949 és 1967 között tanszékvezető egyetemi tanára, az Egyetem tudományos Egyesületének 1952 és 1958 között volt elnöke, a Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embriológusok Társaságának tiszteletbeli tagja, a Magyar Fogorvosok Egyesületének örökös tiszteletbeli elnöke, számos külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagja, a Munka Érdemrend Arany fokozat és a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Pro Universitate kitüntetés tulajdonosa 1997. augusztus 6-án, életének 97. évében elhunyt. A Hattyasy név közismert volt a századelő fogorvostudományában. Hattyasy Lajos, egyetemi magántanár, Dezső édesapja Árkövy József egyik legkiválóbb tanítványa volt. Hattyasy Dezső 1901. június 15-én született, Budapesten. Azt már gimnazista korában eldöntötte, hogy az orvostudománnyal kíván foglalkozni, de arról, hogy annak melyik területével — saját bevallása szerint - akkor még fogalma sem volt. A szülői házból magával hozott kutatói érdeklődés fiatal korától élete végéig elkísérte őt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte orvostudományi tanulmányait. Döntő volt szakmai fejlődésében az, hogy hallgatóként 2 esztendőn át Lenhossék Mihály Anatómiai-hisztológiai Intézetében dolgozhatott, mint demonstrátor, majd Farkas G. Élettani Intézetében munkálkodhatott, 3 évig. A későbbiekben kórélettannal, illetve neurológiával kívánt foglalkozni, Orvosi oklevelének megszerzése után, 1925-ben sorsa úgy hozta, hogy mégis a budapesti Stomatológiai Klinika kötelékébe lépett. Nagy kedvvel és lendülettel látott hozzá a kutatási lehetőségek felderítéséhez és megteremtéséhez, új munkahelyén. Tehetségét, tudását eredményesen kamatoztatta a fogorvostudományban. Foglalkozott a fog és a fogazat hisztogenetikai kérdéseivel, embertani vonatkozásaival, a fogbél patológiájával, a góckérdéssel, a fogászati gyógyszerhatásokkal, kezelési módszerekkel, a fogak kísérletes replantációjával, a fogromlás és a táplálkozás viszonyával, a nyál F-ion mennyiségének változásaival, a fogazat idegellátásával, a fogbél ultrastruktúrájával, a tejfogak kezelésének klinikai 314
