Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

HALÁLOZÁS Dr. habil. HATTYASY DEZSŐ emeritus professzor, nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár, az orvostudomány doktora, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fog- és Szájbeteg Klinikájának alapító igazgatója, 1949 és 1967 között tanszékvezető egyetemi tanára, az Egyetem tudományos Egyesületének 1952 és 1958 között volt elnöke, a Magyar Anatómusok, Hisztológusok és Embriológusok Társaságának tiszteletbeli tagja, a Magyar Fogorvosok Egyesületének örökös tiszteletbeli elnöke, számos külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagja, a Munka Érdemrend Arany fokozat és a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Pro Universitate kitüntetés tulajdonosa 1997. augusztus 6-án, életének 97. évében elhunyt. A Hattyasy név közismert volt a szá­zadelő fogorvostudományában. Hattyasy Lajos, egyetemi magántanár, Dezső édes­apja Árkövy József egyik legkiválóbb ta­nítványa volt. Hattyasy Dezső 1901. június 15-én született, Budapesten. Azt már gim­nazista korában eldöntötte, hogy az or­vostudománnyal kíván foglalkozni, de ar­ról, hogy annak melyik területével — saját bevallása szerint - akkor még fogalma sem volt. A szülői házból magával hozott kutatói érdeklődés fiatal korától élete vé­géig elkísérte őt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte orvos­­tudományi tanulmányait. Döntő volt szak­mai fejlődésében az, hogy hallgatóként 2 esztendőn át Lenhossék Mihály Anató­­miai-hisztológiai Intézetében dolgozhatott, mint demonstrátor, majd Farkas G. Élet­tani Intézetében munkálkodhatott, 3 évig. A későbbiekben kórélettannal, illetve neu­rológiával kívánt foglalkozni, Orvosi okle­velének megszerzése után, 1925-ben sor­sa úgy hozta, hogy mégis a budapesti Stomatológiai Klinika kötelékébe lépett. Nagy kedvvel és lendülettel látott hoz­zá a kutatási lehetőségek felderítéséhez és megteremtéséhez, új munkahelyén. Tehetségét, tudását eredményesen kamatoz­tatta a fogorvostudományban. Foglalkozott a fog és a fogazat hisztogenetikai kérdé­seivel, embertani vonatkozásaival, a fogbél patológiájával, a góckérdéssel, a fogászati gyógyszerhatásokkal, kezelési módszerekkel, a fogak kísérletes replantációjával, a fogromlás és a táplálkozás viszonyával, a nyál F-ion mennyiségének változásaival, a fogazat idegellátásával, a fogbél ultrastruktúrájával, a tejfogak kezelésének klinikai 314

Next

/
Oldalképek
Tartalom