Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-10-01 / 10. szám

A parodontium regenerációs lehetőségei a különböző típusú parodontális szövetekből

A gyulladás megszüntetése után a parodontális tasak, ill. a lebenyes tasakműtét után visszafektetett lebeny belső felszínét különböző eredetű sejtek népesíthetik be. A sejtek származhatnak az ínyszéli hámszövetből, a gingivalis mesenchymalis szövetből, a csontszövetből, ill. a gyökérhártya kötőszöveti sejtjeiből. Ma már tudjuk, hogy ezek közül a sejtek közül nem mindegyik alkalmas új parodontális tapadás létrehozására. A 80-as években Nyman és Karring állatkísérletes vizsgálatai igazolták, hogy melyik sejtféleség, milyen típusú reparációt, ill. regenerációt képes indukálni [18, 19, 27]. Ha a műtéttel kitisztított parodontális lágyrész- vagy csonttasakot az ínyszél felől hámsejtek népesítik be, szerencsés esetben széles hámtapadás alakul ki, kevésbé szerencsés esetben pedig a tasak megmarad. Ha az ínylebenyt olyan szorosan tudjuk adaptálni a denudálódott fognyakhoz, hogy a hám nem kúszik a mélybe, a gingivo-periostealis eredetű kötőszöveti sejtekből akkor sem képződik Sharpey-rostrendszer. Az újonnan képződött kollagénrostok párhuzamosan futnak a gyökérfelszínnel, és nem épülnek be cementappozíció kíséretében a gyökérfelszínbe. Ilyenkor legfeljebb szoros kötőszövetes adaptációról, mintsem valódi parodontális tapadásról beszélhetünk [28]. Sajnos nem jobb a helyzet akkor sem, ha a gyökérfelszínnel csontsejtek kerülnek közvetlen kapcsolatba. Ha a vertikális csonttasakokat autogén vagy heterogén csontforgáccsal töltjük ki, és a műtét jól sikerül, a gyökérfelszínhez szorosan integrálódó csontszövettel ankylosis alakul ki, melynek legtöbbször mikroszkopikus vagy makroszkópos cementreszorpció a következménye [18, 19]. A legtöbb csontbeültetéssel kísért parodontális műtét után azonban a hám bekúszik a volt tasakba, és szövettani metszeten jól kimutatható vékony hámtapadás választja el egymástól a regenerálódó csontot és a gyökérfelszínt. Lényegében ilyenkor a hámtapadás védi meg a fogat a gyökérfelszívódástól (5. ábra). Hasonló a helyzet a dezantigenizált csontpreparátumok és hidroxilapatit készítmények esetében is.

Ha a volt parodontális tasakot, ill. csontkrátert a környező gyökérhártya szövetéből származó pluripotens mesenchymalis sejtek népesítik be, akkor valódi, Sharpey-rostokkal közvetített új parodontális tapadás jöhet létre, cementappozíció és új csontképződés kíséretében [26]. Ez a folyamat azonban csak akkor mehet végbe, ha az előbbiekben említett három parodontális szövetet távol tartjuk a parodontális tasakból. Ha endodontalis okokból alakul ki akár periapicalis, akár laterális csontlaesio, akkor lege artis gyökértömés után a parodontium tökéletesen regenerálódhat, új csontképződés és a gyökérhártyarés tökéletes regenerációja kíséretében. Ilyenkor ugyanis a marginális parodontiummal nem kommunikáló parodontális laesiót a bakteriális invázió megszüntetése után a gyökérhártyarostból származó sejtek népesíthetik be, és van idő az elhúzódó kötőszövetes és csontos

293