Fogorvosi szemle, 1997 (90. évfolyam, 1-12. szám)

1997-06-01 / 6. szám

zetet kontrollálni tudó csoportban kevesebb fájdalomról számoltak be a betegek, mint a normál kontrollcsoportban. Az ingereket állandóan címkéző, magyarázó folyamatos információadás tehát a leghasznosabb orvosi magatartás a szorongáscsökkentés és fájdalompercepció szempontjából.

Az, hogy a beteg milyen érzetet minősít fájdalmasnak, sok tényezőn múlik:

1. A beteg bizalma orvosában, annak ügyességében, szaktudásában. Akiből a bizalom hiányzik, beállítódik a fájdalomérzésre.

2. A beteg szorongásának mértéke. Sok tanulmány bizonyítja [pl. 34], hogy a szorongás magasabb szintje erősebb fájdalompercepcióval is jár.

3. A múltbeli tapasztalatok. Akiknek rossz előzetes tapasztalatuk volt, a jelenben zajló beavatkozást is hajlamosak negatívan megítélni [10].

4. A betegnek tett célzások. Sok hegyes, éles eszközt lát a fogorvosi rendelőben a beteg. Az orvos közlése ezt sokszor megerősíti. Ha az orvos azt közli, hogy ez nem vág, nem szúr, a beteg nem fogja elhinni az állítást. Fontos a közlés hihető, hiteles megfogalmazása [35], és az, hogy a rendelő, a fizikai környezet úgy legyen berendezve, hogy kevéssé közvetítse a fájdalom gondolatát.

Összefoglalva: A fogorvos pszichológiai felkészültsége, a viselkedésmódosító technikák ismerete, a meleg és személyes orvos-beteg kapcsolat a kezelés alatt jelentősen csökkentheti a szorongást, és ez hosszú időre megszabhatja a beteg fogászattal, szájhigiénével kapcsolatos beállítódását.

A fájdalomzavar, a krónikus fájdalom

A krónikus fájdalmat el kell különíteni az akut fájdalomtól. Az akut fájdalom károsító inger hatására keletkezik, és az orvos jogosan irányítja figyelmét a háttérben meghúzódó betegségfolyamatra. A krónikus fájdalomszindrómában a pszichológiai faktor(ok) jelentősége valószínűsíthető a fájdalom kezdetével, súlyosságával, exacerbációjával vagy fennmaradásával kapcsolatban, és a tünetet vagy deficitet a személy nem szándékosan produkálja vagy színleli. A krónikus fájdalom hosszú időn át tartó állapot, és vagy van, vagy nincsen kimutatható alapbetegség, vagy a gyógyulás már bekövetkezett, és a fájdalom mégis fennmarad. Az ismert fájdalomérző pályáknak nincsen szerepük a krónikus fájdalom percepciójában, ezért ezek megszakítása, átvágása vagy a fájdalomcsillapítók csak átmenetileg csökkentik a fájdalmat. A pszichológiai fájdalomban a fájdalomtűrő képesség csekély, a beteg az enyhén kellemetlen érzetet is fájdalomként éli meg. Negatív emocionális állapotban (pl. depresszió) a nem fájdalmas ingert tévesen értelmezve, vagy nem megfelelően percipiálva, fájdalmasnak érzi. Lehet, hogy nincs is inger, a fájdalomvezető rostok nincsenek is

171